Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Csepregi Zoltán: Békés vármegyei evangélikus lelkészek a Türelmi Rendelet (1781) előtt
alapforma kiválasztása, melyhez a betűrend is igazodik. A XVIII. századi papok anyanyelvéről nem mindig tudunk biztosat, legtöbbször csak az(oka)t a nyelve(ke)t tudjuk meghatározni, amelye(ke)n prédikáltak, a forrásokban leginkább latinos névvel szerepelnek, a szakirodalom pedig rendre a maga nyelve szerint nevezi őket magyarul, németül, szlovákul vagy szlovénül. Kompromisszumos megoldásként (melyet a történeti érv is támogat) a latinos alapforma mellett döntöttünk, de változatként népnyelvi névalakokat is szerepeltetünk. Hasonló meggondolásból a helynevek esetében is a történeti alakokat választottuk, azaz ahogyan a XVIII-XIX. századi magyar szakirodalom ismerte őket még az 1905-ös ún. „helynévmegállapítás” előtt. Ebben az 1905 utáni egyházi névtárak gyakorlatát követtük, melyek szintén csak változatként szerepeltették a törvényileg meghatározott hivatalos helyneveket, első helyen azonban a régtől bevett elnevezéseket hozták. Ez az eljárás természetesen hátrányokkal is jár, hiszen ma rengeteg magyar kézikönyv és adatbázis dolgozik az egyértelműnek megalkotott „1913-as” helynevekkel, azon kívül a történeti helyneveknél mind az adott helység azonosítása, mind a hasonló nevű helységek megkülönböztetése komoly feladatot jelent. Ezeket a hátrányokat hivatott kiküszöbölni a névtárhoz kapcsolódó helynév-konkordancia, mely az alapforma és a névváltozatok mellett az egykori vármegyei besorolást és a mai hivatalos elnevezést is tartalmazza.2 A református történeti névtár munkálatai egyházkerületenként folynak. A Dunántúlon Köblös József és Kránitz Zsolt már egészen 1848-ig közreadták az adattárat.3 A tiszáninneni kerületnek eddig csak archontológiája jelent meg Ugrai János szerkesztésében 2007-ben, az viszont a XIX. század végéig terjed.4 Az erdélyi egyházkerület munkatársai viszont nem korszakok, hanem egyházmegyék szerint osztják fel a munkát. Ősz Sándor Előd és Tóth Levente 2013-ban egyszerre két kötettel rukkoltak elő, a Görgényi Református Egyházmegye (1848-ig) és a Szepsi Református Egyházmegye névtárával (1900-ig).5 A történeti Magyarország protestáns egyházai közé tartozik az erdélyi szász evangélikus egyház is, melynek Pfarrerbuch-ja, ha részleges is, időben megelőzte az összes eddig felsoroltat: 1998-ban jelent meg Ernst Wagnernek az erdélyi szász lelkészeket és tanítókat 1700-ig feldolgozó első kötete.6 Az országtérkép túlsó, nyugati sávjára pedig még odakívánkozik Karl Fiedler 1959-es burgenlandi kiadványa, mely református és evangélikus személyeket egyaránt fölvesz, amennyiben valaha Burgenland mai területén szolgáltak.7 Mire jó egy ilyen lelkészi névtár? A latin Presbyterologia-к és a német Pfarrerbuch-ok korábban egyháztörténeti célkitűzéssel készültek, amint egy-egy egyházszervezeti egység az „Emlékezzetek meg elöljáróitokról” bibliai mottó (Zsid 13,7) jegyében felelősnek érezte magát saját múltja feltárásáért. Az elkészült eredményt azután a családfakutatók és az életrajzi lexikonok szerkesztői is boldogan hasznosították. Az utóbbi negyedszázadban azonban egy másik társadalomtudományi diszciplína fedezte fel magának ezt az adattömeget, a történeti 2 Elérhető a http://medit.lutheran.hu oldalra feltöltött ELEM-kötetekben (megtekintés: 2016. 09. 25.). 3 Az időben 1760-ig haladó első kötetet nyomtatva (Köblös-Kránitz, 2009.), a második részt pedig a Pápai Református Gyűjtemények honlapján: http://www.papacollege.hu (megtekintés: 2016. 09. 25.). 4 Szintén az elektronikus közlést választva: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tartaloml3.htm (megtekintés: 2016.09. 25.). 5 Ősz, 2013.; Tóth, 2013. 6 Wagner, 1998. 7 Fiedler, 1959. 312
