Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
Adónemek Forint Krajcár ab unó s. v. setigero egy disznótól 4 a porcello unius anni egyéves malactól 2 a vinea unius fossoris adulta egy termő szőlős (kert) kapálása 12 a triennali három (évestől) 7 ab unius anni egyévestől 1 1. táblázat Különféle taxák nagysága Körösladányban, 1769-ben A házzal rendelkező jobbágyok a települések nagy részében két forintot, a házas zsellérek egy forintot fizettek. Békés városában ettől eltérő módon egy forint harminc krajcár házadót teljesítettek a telkes jobbágyok és harminc krajcárt a házas zsellérek.45 A vallomásuk nagyon meglepő, mert az 1762-1767 között létrejött hároméves szerződésükben mindenhol két, illetve egy forinttal számoltak.46 Az 1768-tól 1770-ig tartó conscriptio triennalisban szintén két és egy forintos megváltási összeggel számoltak.47 Nehéz elhinni, hogy a vallomásokban megadott számadat tudatos hamisítás lehetett, persze ez sem zárható ki. Inkább figyelmetlenségből elkövetett hibának tekintjük, mert a mellékelt szerződésekből úgyis kiderülhetett a valódi összeg nagysága. Békésszentandráson a colonus ugyancsak két forintot és a házas zsellér egy forintot fizetett. Ezek az összegek jellemzőek voltak az urbárium bevezetése előtti két évtizedben is. Az adók tehát nem emelkedtek. A körösladányiak által felsorolt háziállatokra kiszabott megváltások valójában nem az állatokról szóltak, hanem arról, hogy ezek után legelőhasználati díjat fizettek. A kivetés (repartitio) értékeit rögzítették. Annak teljesítéséért természetesen a kommunitás felelt. Ez a jog és felelősség minden más esetben is a közösséget illette meg. A szerződéseket nem a gazdákkal kötötte a földesúr. Ez a gyakorlat növelte a biztonságot, csökkentette a csalás, az eltagadás nagyságát is. A hamisság nemcsak a földbirtokost érintette rosszul, de megkárosította a faluközösséget, tehát a jobbágytársadalom egészét is, hiszen a contractusok megkötése után az állandó értékű és az egész közösség által vállalt taxát mindenképpen ki kellett fizetni. Ezért úgy gondoljuk, hogy a kommunitás nagy figyelmet fordított az eltitkolások, csalások megakadályozására. Végezetül meg kell állapítanunk, hogy az állatokra kivetett taxák értékeit Körösla- dányon kívül csak a szomszédos Köröstarcsa elöljárói nevezték meg. Ez utóbbi használhatósága nyomába sem léphet a bemutatott jegyzéknek. Az 1762-től bevezetett contractus triennalisokban két fő csoportra osztották a jobbágyok által fizetett jövedelmeket. Az egyik csoportba a házhoz és a földhöz kapcsolódó járadékokat sorolták {census dominalis). A házakról már volt szó, s az értékük évtizedeken keresztül nem változott. A földek alatt a saját határhoz tartozó területek után fizetendő járadékot értették. Az érdekes, hogy már ezekben az összeírásokban megjelentek olyan prédiumok, amelyek utáni járadékot ebbe a csoportba sorolták, azaz a prédiumot a saját határ részeként vették számba. 45 MNL BéML IV. A. 1. e. 1769. A községek előzetes összeírásai. 44 Molnár, 1999.174. p. 47 MNL BéML IV. A. 1. e. 1769. Békés. 297
