Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig

1740-es évek második felében a mezővárosok és a falvak fele kimaradt az összeírásokból.37 A kimaradt települések nagyobb része biztosan a pénzbeli megváltást választotta.

A korábbi évtizedekből még kevesebb forrás maradt fenn. Békés város jobbágyai 1722-től fogva az uradalomtól kapott könyvecskék szerint fizették pénzbeli adójukat. A taxát „emlékezetünktől fogva az urasággal tett egyezségünk szerént tartottuk [...] mindennémű praestatióink azon üdőben az Uraságtúl szokásban lévő könyvecskében szoktak béiratni, a melynek hiteles bizonságára az emlétett 1722. esztendőtől fogva 1761-ig szolgáló könyvecskéknek párját [...] ide rekesztyük”.38 Ezt a forrást sem találtuk meg a levéltárban. Harruckern János György 1720- tól gyakorlatilag teljes joggal ura lett birtokának. Jó okunk van feltételezni, hogy a kamara idején kialakult korábbi gyakorlatot folytatta egy rövid ideig. A békési libellus arra hívja fel a figyelmünket, hogy a foldesúr egyezségre (contractus) léphetett más közösségekkel is. Az adózás terhei nem lehettek nagyobbak, sőt minden valószínűség szerint enyhébbek voltak a kamarai korszak járadék-szolgáltatásainál. Utalhat erre az is, hogy semmiféle nyoma nem volt ellenkezésnek, zúgolódásnak. Arra, hogy már ebben az időben is létezett contractus, bizonyítékul szolgál a Szarvas városával 1725-ben történt megegyezés is. A szerződést a megalapulás után három évvel később foglalták írásba, mivel a földjáradék alóli mentesség akkor járt le.39 A contractus három évre szólt, s ezért elvileg hároméves szerződésnek (contractus triennalis) tekinthetjük azt. A megegyezés alapjául az 1722. július 23-án kötött letelepedési szerződésben foglalt ígéretek szolgáltak.40 A későbbi, 1750-től ismert libellusokban ugyancsak szerepelnek a korábban írásba foglalt tételek. Az adófajták lényegében nem változtak az első szerződés óta.

Összefoglalva az elmondottakat, a következő folyamat zajlott az újratelepülés utáni évtizedekben. Harruckern János György az egyes közösségekkel contractust kötött.41 Az új közösségekkel már ezt megelőzően letelepítési egyezséget írt alá, amelyben a vallásszabadság sértetlenségét, az adózás méltányos, helyi gyakorlatnak megfelelő kivetését biztosította, valamint ígéretet tett a malomépítés, a kocsmatartás lehetőségére és más kedvezmények (beneficiumok) megadására.42 Ezek többnyire szerepeltek a hároméves szerződésekben is. Az első szerződést később nem újították meg. Bizonyára azért mondták vallomásaikban a megye jobbágyai, hogy első, valódi szerződésük csak 1762-től volt. Tekintettel arra, hogy az adók és más haszonvételek értékét pénzben váltották meg, a földesúri adminisztráció talán a kezdetektől használt valamiféle jegyzéket, könyvecskét (libellus) is, amelyben feljegyezte a taxa nagyságát és figyelemmel kísérte a befizetéseket.

Az úrbéri kérdőpontokban szerepelt a taxás állapot egyöntetű megvallása. Mikortól számíthatjuk annak megjelenését, kialakulását? Korábban már összekapcsoltuk a szabadme- netelű (jogi kategória) és taxás (az adózás módját meghatározó kategória) állapot meglétét. A

37 MNL OL P 418. A Harruckern család iratai (= P 418.) Fase. S No. 69.

38 Cseh, 1989.316. p.

39 MNL BéML IV. A. 1. e. Szarvas.

40 Letelepedési szerződés. Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas.

41 Fia, Harruckern Ferenc, ugyanezt tette Orosháza telepítésekor.

42 Valóban más, a szokásoktól eltérő adót nem követelt tőlük. Megígérte, szabadságot kapnak arra nézve, hogy malmot tartsanak, és hogy a kocsma, a mészárszék, a halászat, „s egyéb földesúri jövedelmekre nézve” is egyezséget köt velük az adókedvezményes évek lejártával. Templomuk és házaik megépítéséhez ingyen fát kapnak. (Letelepedési szerződés. Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas.)

295