Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
be.24 A korábbi contractust felmondta, s „annak utánna semmi kontraktust nem szolgáltatott, valamint tetzett ez mai napig is földes úrinknak, a képpen szolgálatot és robottát követelt”.25 Száraz György szentandrási uradalmában egyáltalán nem tudunk majorról. Az uradalom mindössze egy településből és néhány pusztából állt. 1746-ban a komlósi pusztán „újjáéledt” Tótkomlós tette teljessé a birtokot. 1743-ban, a fiág kihalása miatt, az uradalom Száraz György vejére, Rudnyánszky Józsefre szállt. Valószínű, hogy ő vezette be a robotot. Ebben az időben születhetett meg az első contractusuk is.26 Mindössze azt tudjuk a robotteherről, hogy létezett, s azt is csak a vallomásokból. Abban nagyon általánosan fogalmaztak a szentandrásiak: „az M[éltóságos] Uraságunk munkája meg tétetett valamikor szükséges volt, üdő száma nélkül”.27 Tág határok között kellene eligazodnunk a jobbágyok adta felelet értelme szerint. Ezt nem tesszük, a kérdést nyitva hagyjuk. Nem könnyítik meg a választ a tótkomlósi colonusok vallomásai sem. A contractusban nem szabták meg a robotnapokat, s „amidőn majorságnál, vagy épületeknél kívántatik a segítség, elejitűl fogva szolgáltunk”.28 A két vallomás azonban egybecseng, aminek az a lényege, hogy a földesúri szükséglet szerint robotoltak. A valósághoz hozzátartozott az is, hogy a földesúrnak a szükségletet reális határok között kellett megjelölnie. Mindezek után a megye öthatodát magába foglaló gyulai uradalomban igyekszünk tisztázni a jobbágyok által fizetett foldjáradék milyenségét. A birtokalapító Harruckern János György sem törekedett nagy kiterjedésű majorság (allodium) kialakítására.29 A birtokait évente meglátogató földesúr Gyula városát tette meg uradalma központjának. A városhoz közeli Kígyósi pusztán alapvetően állattartó majorságot rendezett be magának. Az állattartást fiának, Ferencnek az örökösei kezdték növénytermesztéssel kibővíteni. Mindebből következik, hogy a robot nem lehetett meghatározó a jobbágyok adói között. A földesúr szívesebben választotta a pénzjáradékot, de azt nem erőltette a parasztgazdákra. Reális gondolkodású és valószínűleg nagyvonalú földesúr volt, aki segítette a colonusok megerősödését. 1729-ben a következőképpen fogalmazta meg jobbágypolitikáját: „egyedül az alattvalók megtartására kell törekednünk”.30 Távlatokban gondolkodott, ezért nem a gyors meggazdagodás, hanem a kiszámítható megerősödés, fejlődés híve volt. Közgazdasági szemlélete a kameralizmusra épült, s tudta, ha a jobbágy zsebéből túl sok pénzt vesz ki, idővel erre ő is ráfizethet. Az úrbéri vallomásokban jobbágyai egy emberként azt állították, hogy szabadmenetelű- ek és taxások voltak, azaz pénzben adóztak. Az kérdés, hogy kontraktualisták voltak-e, azaz az adófizetést szerződésbe foglalták-e, vagy sem? Az adózás szabályozásának négy szintjét szokás elkülöníteni. A kiszolgáltatottságnak szabad teret biztosító „szokásjog” (usus) volt a leghátrányosabb az adófizető rusticusok számára. 24 Karácsonyi, 1896.436. p. 25 Cseh, 1989.372. p. 26 Uo. 376. p. A jobbágyvallomásokban 28 évről beszéltek, ami két évvel korábbra, 1741-re esett. A forrásokat, ha vannak is erről, nem ismerjük. Emiatt vélelmezzük, hogy az új földesúr nevéhez köthető az új szerződés, kontraktus s ezzel együtt a robotteher bevezetése is. 27 Cseh, 1989. 375. p. 28 Uo. 378. p. 29 Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban (1730-1737). Gyula, 2015. 15. p. (a továbbiakban Kereskényi, 2015.) 30 Karácsonyi, 1896. 330. p. 293
