Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
el hozzá „anyagok”. Zündt ostromképe a gyulai vár 1564 körüli állapotát mutatja, és valószínűleg egy, a várost és környékét jól ismerő személy szóbeli információi, esetleg vázlatrajza segítségével készült.2 Mégis egy másik képtípus terjedt el, amelyet Wilhelm Dilich és Hieronymus Ortelius többször kiadott krónikái népszerűsítettek. Az Ortelius-krónika illusztrációit sógora, Johann Sibmacher nürnbergi festő és rézmetsző készítette. Gyula látképéhez a Dilichnél szereplő rézkarcot vette alapul.3 Néhány valós információtól (a várat és a várost a Fehér-Körös és a Sarkadi-tó veszi körül, a város két részből áll) eltekintve képzeletbeli ábrázolásról van szó, amelyet a XVII. században sokan utánoztak kisebb változtatásokkal, de anélkül, hogy valós részletekkel egészítették volna ki. Ügy tűnik, hogy az 1560-as évek végétől egy ideig terjedt egy másik képtípus is, amelyen azonban egyszerűen az egri vár alaprajzát helyezték el a Sarkadi-tó mellett.4 Zündt vedutájának helyes értékelését megnehezítette Karácsonyi János topográfiai koncepciója, amely szerint a mai belvárosi katolikus templom a középkori plébániatemplom helyén épült, ez pedig eredetileg egy monostor temploma volt. Igyekeztünk bizonyítani, hogy a kérdéses monostort a Csőit nemzetség Vata ága építette a közeli Gellán (Gerlán), amelynek nevét sokáig hasonlóan írták és ejtették, mint Gyuláét.5 Az egymást követő régészeti feltárások is azt támasztják alá, hogy a középkori és XVI. századi Gyula templomai a vedután látható és nem a Karácsonyi által feltételezett helyeken voltak. A másik nehézség abból adódott, hogy Gyuláról új, helyszíni ismereteken alapuló ábrázolás csak 1722-ben készült. Ezen több folyamág és árok látható, mint Zündtnél, nem is szólva egyéb jelentős változásokról. Végül még egy XIX. század eleji, pontos mérések alapján rajzolt térkép bevonása, valamint az az ötlet segített, hogy a hidakra és malmokra kell figyelni, mivel ezek helye hosszabb időtartamban is 2 A vár ábrázolásában vannak valós részletek, de sok a pontatlanság. Zündt látképe Gyuláról: Országos Széchényi Könyvtár Apponyi-gyűjtemény M. 30. és Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok (= MTKcs.) T. 352. Zündtről és műveiről: Dusnoki-Draskovich József: Gyula mezőváros topográfiájának kérdései, XIV-XVIII. század (a továbbiakban Dusnoki-Draskovich, 2000a). In: Dusnoki-Draskovich, 2000. 70-91. p. Az ott megadott irodalom mellett 1. még Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Bp„ 1986. 14-15. p. (a továbbiakban Galavics, 1986.) és Gerelyes Ibolya: Gyula a török korban. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk.: Gerelyes Ibolya-Kovács Gyöngyi. Bp„ 2002. 163. p. (Opuscula Hungarica, III.) (a továbbiakban Gerelyes, 2002.) 3 Dillich, Wilhelm: Ungarische Chronica. Cassel, 1600. (163b és 164a között Gyula); Dilich, W.: Gyula látképe. MTKcs. 71.38. Dilichről 1. Rózsa György: Hódoltságkori várostörténetünk képes forrásai. A Dilich-krónika vedutái. In: Keletkutatás, (1987. tavasz) 122-127. p. és Nieder, Horst: Wilhem Dilich (um 1571-1650). Zeichner, Schriftsteller und Kartograph in höfischem Dienst. Bamberg, 2002.; Hieronymus Ortelius Augustanus: Chronologia oder Historische Beschreibung aller Kriegsempörungen und Belagerungen [...]. Nürnberg, 1602. (Reprint: 2002.); Sibmacher, Johann: Gyula ostroma. MTKcs. T. 352. L. még Rózsa György: Régi magyar csataképek. Bp., 1959.1-3. p.; Galavics, 1986. 51-52. p.; Cennerné Wilhelmb Gizella: A Zrínyi család törökellenes harcai a XVI-XVII. század képzőművészetében. In: Szigetvári emlékkönyv. Szerk.: Rúzsás Lajos. Bp„ 1966.351-352. p. (a továbbiakban Cennerné, 1966.) Köszönetét mondok G. Etényi Nórának fontos szóbeli információiért. 4 Zénói, Domenico: Gyula ostroma. MTKcs. T. 5605.; Scherer Ferenc: Gyula város története. 1. köt. Bp., 1938. 83. p. (a továbbiakban Scherer, 1938.) Egy másik változatot közölt Zénóitól, amelyen már nem szétszórva láthatók apró házak a város és a vár területén, hanem egy itáliai jellegű várost ábrázol emeletes, tornyos és kupolás épületekkel. Ez a látkép 1569-ből, Giulio Ballino művéből (De disegni déllé piu illustri rítta et fortezze del mondo) származik. Zénóiról 1. Cennerné, 1966. 349-351. p. Feltehetőleg Zénói metszeteit vették alapul német kiadványok (MTKcs. T. 5602. és T. 5603.), valamint Paolo Furiani (MTKcs. T. 3871.). 5 Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei. In: Gyula város történetének kezdetei. Szerk.: Erdész Ádám. Gyula, 2015. 7-70. p. (Részletesen ismerteti Karácsonyi írásait és hipotézisét Gyula kezdeteiről.) 272
