Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató

és nagyapámmal is itt paroláza, a gesztenyesorban ősz Izidor bátyám, nyomva fejemre hüvelykujja barackfricskát: - Öcsi, nőjél nagyra! - No, hát én nőttem, s képzeltem azt a dicsődiadalt, hogyha a verseimet egyszer könyvvé kötve kinyomatja, s megjelenik művem, a fedelén: Gyoma, Kner!

S itt sétált Bartók, Vésztőre menet, „hírhedt” zeneköltőnk, s hallá mélybül a vén, tág Európa szivét s messzibb dallamokat: hars dzsinni s puha angyali hangú hangszeren: a Kozmosz s Ázsia dobdobaját mint ti is a Szónak hallátok az ős ütemét itt, s élni riasztátok már aki halni akart:

Árgyilustul Adyig a magyar szellemnek sose múló kincsét kaptárba gyűjtve adátok elénk! s ah, az a lépesméz milyen édes volt az ínyemnek! - S néztem az ablakból este a lámpavilág zöldjét: Prospero ül, újabb álmot gomolyítva a fényben - s szép magyar Oxford Press álma kel az Ugaron; ám Kalibán eljött, ki a könyveket égeti ronggyá és a szellembe ördögi lába tipor: még az Alapító szép márványtáblája is eltűnt a vályogházról, ahova megszületett kincsül a városnak s a hazának; ám Kalibán dúl, pusztít, gyűlöli a szellemet, azt, ki teremt; őt a pusztítás vak démona, ördöge hajtja, és a családi kör is bomlik: a szép anyakonty s nagymama kontya zilált, amikor fölszáll a vagonba: torz szívivei Kalibán négyszögesíti e Kört: szűk vagon az otthon, s nem tudni, hová zörög és mért - foszlik az álom, enyész- s Prospero eltöri bűv- pálcáját; merül el a hazája, az otthona, háza:

néma a könyvműhely, nyomda, a szellem, a Szó- Prospero is tovatűnt, de az Álmok, az Alapító és Fia szelleme él: múzeum őrzi nevük és ez az Emlékpark; édes, hársillatú fáknak mézével mosolyog, mint a betűkön a szem, és suttog levelük könyvként, mit a bölcs Alapító ültete itt sorba, s hársfasora ki-kihajt - s újból zümmög a gép, szárnyalnak a hószínű ívek kócsagszárny-röpttel, és Európa megint hallja nevét, s figyel, ím, hamuból és porból magasan száll, Főnix módra kikel - s Nap fele föl, föl, ível,