Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató
nem tudós akartam lenni, hanem költő. Mindig írtam verseket. Minden évből van úgy 5-600 versem, évenként dobozolva. Mégis, csak 62 évesen jelent meg első verseskötetem Csalánok és ibolyák címmel, majd még két másik kötet. Verseim jó része epigramma, illetve szatirikus bök-vers. Az epigrammák [...] időmértékes versformákban (disztichonokban) íródnak, s az időmértékes versforma más verseimben is uralkodó lett. Mindig is tetszett ez a műfaj. Az időmértékes verselés figyelmet kíván [...], s annak, akinek évtizedekig a filológus aprólékosságával kellett dolgoznia, ez a műfaj nagyon is megfelel.”14 Az epigrammák között nyomdai vonatkozásúak is vannak, megverselte Hess Andrást, Sylvester Jánost, Tótfalusi Kis Miklóst és Kner Imrét is.15 Öröm volt látni, amint meghatottan kézbe vette az elegáns, merített papír borítású versesköteteit,16 s azt is, milyen sokat jelentett neki, hogy a Gyomai Kner Nyomdában készültek. Bár Budapesten és Debrecenben élt és dolgozott, szülőföldjével nem szakadt meg a kapcsolata, de azt talán maga sem gondolta, hogy élete utolsó évtizedében ismét hazakerül és gyoma- endrődi lakos lesz. „Még vagy két-három évig a budapesti könyvtárakhoz köt a munkám, ott kell kutatnom. De utána, ha majd szépirodalomra adom a fejem, akkor még ez is szóba jöhet. Legalábbis nyaranta, hosszabb időre.”17 18 - volt a válasza a hazaköltözés kérdése kapcsán egy 1993-as interjúban. Házassága révén 2000-ben visszaköltözött, és haláláig - a számára sokat jelentő gyomai református templom közelében élte életének utolsó évtizedét. Ahogy korábban az interjúban is nyilatkozott, Gyomaendrődre telepedve megvalósíthatta régi vágyát: ideje jelentős részét a szépirodalomnak szentelte és sok helytörténeti munkája is ezekben az években íródott. Irt Kossuth Lajosról, Gyoma díszpolgáráról, Petőfi Sándorról, Határ Győzőről, Papp Zsigmondról, Pásztor Jánosról, Kálmán Farkasról és Bartókról, aki átutazóban Vésztő felé a vasútállomástól elsétált a református templomig. A Móricz-Kner találkozásról is született egy költemény Móricz Zsigmond Gyomán16 címmel: Ment az öreg bottal, kocogón a vonattul, amerre vitte az út, egyenest fárosz ahol lobogott a híres nyomdász műhelye: messze vizekre szórván fénysugarát; éppen a távoli svéd írókat nyomtatta ki itten, a hallgatag Alföld mélyén, mint fia Goethe, Arany, Coleridge műveit, a Kalidász óind remekét magyarítván - prosperoi sziget ez pusztai por közepén - a míg a tolla futott: látott könyvtárat/várat kelni a porból hol a porból, melyet nem ronthat ördögin el Caliban. 14 Szilágyi, 2005a. 60. p.; Szilágyi Ferenc: A költő önmagáról. In: Szilágyi, 2005a. 59-60. p. 15 Szilágyi Ferenc: Kner Imre. In: Uő: Magyar Athenas. II. köt. Gyomaendrőd, 2010.88. p. 16 Szilágyi, 2005a.; Szilágyi Ferenc: Magyar Athenas. I—II. köt. Gyomaendrőd, 2009-2010. 17 Flornokné Németh Eszter: „Ez a táj lesz, akit illet a Hír!” Beszélgetés a gyomai születésű Szilágyi Ferenc íróval. In: Gyomaendrödi Híradó, 12. (1993. máj.) 5. sz. 6-7. p. 18 Szilágyi Ferenc: Móricz Zsigmond Gyomán. In: Gyoma szellemi múltjából. 11. p. http://szilagyiferenc.hu/images/ dokumentumok/gyoma/gyoma_szellemi_multjabol.pdf (megtekintés 2016.09.19.) 240
