Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató
is, gondoljunk arra, hogy a hasonló körülmények között nevelődött történészek olyan munkákat tettek le ebben az időben az asztalra, amelyeket a mai napig használunk: a kortársai közül a nálánál idősebb (1840-es születésű) Hajnik Imre jogtörténete, az 1841-ben született Pauler Gyula Árpád-kor története, vagy az 1843-as születésű Fraknói Vilmos szentszéki kapcsolatok történetéről szóló munkáira gondolhatunk. De a Márkival egykorú Károlyi Árpád dolgozatai is kiállják az idő próbáját. A kicsit fiatalabb generáció tagjai közül Marczali Henrik (1856), Csánki Dezső és Fejérpataky László (1857-esek) mellett Békefi Rémig, Karácsonyi János és Tagányi Károly (1858-asok) is időtálló alapműveket tettek le az asztalra. Márki nem volt olyan tehetséges történész, mint az említettek, viszont szépírói vénával jobban meg volt áldva amazoknál. Nem rendelkezett azzal a felkészültséggel és tehetséggel, amellyel maradandót alkothatott volna Dózsáról, őt a szakszerű forráskritika szelei nem érték el. Nyilván gátolta az alapos forrásvizsgálatot az is, hogy Márki 14 éves kora óta rendkívül sokat publikált, a szakirodalmi munkásságát összegyűjtő bibliográfia több mint 1200 tételt számlál, igazi XIX. századi grafomán ember volt. Hatvan év alatt áltagosan húsz publikációja jelent meg minden évben. E mellett rendkívül szorgalmas levélíró volt, 1882-ben tárgymutatót készített újabb 584 hozzá intézett leveléhez, 1881 végéig 1429 levelet őrzött meg és látott el névmutatóval.44 Ezekre természetesen mindig válaszolt is. Ilyen „irodalmi” mennyiség mellett nem lehetett elmélyülni az anyagban, hosszasan gondolkodni a felmerülő problémákon. Naplójából tudjuk, hogy az 1883-as Dósa-könyvet 1881. szeptember 1-jén kezdte el írni és október 30-án fejezte be. Két hónap alatt hozta össze a kötetet, saját bevallása szerint „a források elégtelensége miatt (én ugyan minden hozzáférhetőt felhasználtam) jobbadán csak kombináltam, s Dósát egész más (hitem szerént a helyes) színben akartam feltüntetni”.45 Az 1913-as új kiadásba csupán beépítette az újonnan szerzett adatokat és igyekezett összecsiszolni ezeket egymással. Irdatlan mennyiségű publikációi között természetesen több középkori témát is érintett még Dózsa Györgyön kívül. A Dósa-könyv megjelenése előtt kezdte gyűjteni az adatokat „Mária királyné (Lajos lánya) életéhez. Talán pályamunka lesz belőle az Akadémia Lévay-díjára, hacsak nagyon le nem csepülnek Dósával.”46 Ezt is elég gyorsan írta meg, 1883. szeptember 2-án kezdte el és október 15-én már be is fejezte.47 A pályázatra beadott kéziratot Szilágyi Sándor rendezte sajtó alá a Magyar történeti életrajzok első köteteként.48 A munka mellékterméke viszont Márki középkori alkotásainak legmaradandóbb darabja: átültette magyarra az 1382 utáni évek történetének fontos forrását, Monaci Lőrinc verses krónikáját.49 Témaválasztása miatt a Mária-életrajz kevésbé ütött akkorát, mint Dósa - a nőtörténet még nem volt akkoriban divatos irányzat -, a későbbi irodalomban idézik ugyan, de a korszak mai legjobb ismerője találóan jegyezte meg róla a következőket historiográfiai összefoglalójában: „A Katona utáni időből mindenekelőtt két jeles XIX. századi történészünket kell megemlíteni: Márki Sándort, a tárgyalt korszak legjelentősebb forrását író, nálunk Monaci Lőrinc néven meghonosodott velencei államférfi és 44 Márki, 2015. 258. p. 45 Márki, 2015. 250. p. (1881. okt. 30.) 46 Márki, 2015.259. p. (1882. febr. 27.) 47 Márki, 2015.316. p. (1883. nov. 10.) 48 Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja, 1370-1395. Bp., 1885. 49 Márki, 2015. 336. p. Este befejeztem Monaci Lőrinc versének fordítását, melyből egyes részleteket Lúgoson, Aradon, Gyulán, és [Gyulajváriban készítettem. (1884. aug. 19.) 232
