Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató
hogy Drágfi János Debrő alatt maga szállt szembe a lázadó hadakkal. Sőt Márki azt gyanította, hogy a vár - amely szerinte 1514-ben Debrői birtok - eztán került a Drágfiak birtokába. Ebbéli vélekedésén a későbbi monográfia sem alakított. A valós helyzet azonban más.”36 „A csata pontos napjáról és helyszínéről nincsen adatunk. Márki Sándor az összecsapást Makiár tájára teszi, alighanem azért, mert Taurinus szavai szerint Dózsa parancsa szerint hadainak az Eger patak völgyében kellett tábort verniük. Külön érdekessége Márki előadásának, hogy elsőként e témában a támadó püspöki sereg létszámát is megadja, »mintegy háromszáz fős« bandériumról ír. Arról azonban, hogy ezt az adatot honnan veszi, egyetlen szót sem ejt, pedig korántsem lenne mellékes a csata kimenetelének ismeretében.”37 A körösszegi „csatával” kapcsolatban „Szerémi értesülésén kívül azonban nincs adatunk az ostromról. Mind Márki, mind pedig a monográfia ugyanarra a forrásra támaszkodik: a Jászón őrzött, úgynevezett Oláh Miklós formuláskönyv egyik oklevelére, ami ma már kiadásban is rendelkezésünkre áll. Ebben azonban a körösszegi ostromnak híre-hamva sincs, csupán annyit tudunk meg, hogy a körösszegi Miklós deák csatlakozott a felkeléshez.”38 „Ehhez képest ugyancsak meglepő Márki Sándor éppen száz esztendeje napvilágot látott, s a későbbi irodalomba is beszüremkedett megállapítása: »Az első ágyút az Alföldön kapta, s azontúl a várak elfoglalására különösen ágyúk megszerzése végett törekedett. Lippa, Solymos és Temesvár vívásakor már ostromágyúkat is használt s pattantyúsai sok jelét adták ügyességüknek.« (Márki S.: A magyar parasztháború 1514-ben 172.)”39 A torockói várostromról ma már tudjuk, hogy csak egy birtokigény megerősítése miatt keletkezett legenda. „Márki Sándor Dózsa-monográfiája ismerte Torockai László panaszát, s ennek nyomán szépséges történetet körített ezen egyetlen adat köré. Plasztikusan leírja, hogy a várban tartózkodó »jobbágyok« segítségével megadásra kényszerítették az erősséget. [...] Ha minden föntebb olvasható érvet összegyűjtünk, aligha juthatunk más következtetésre, minthogy Torockó várának parasztok általi feldúlása, és az ottani birtokjogi oklevelek elpusztítása nem más, mint Torockai Ferenc ügyes birtokstratégiai megoldásának végeredménye: egészen egyszerűen kitalált esemény, amely »aktus« mintegy toposzként végezetül bekerült a parasztháború, sőt a korszak általános irodalmába is.”40 C. Tóth Norbert a kötetben az apátfalvi-nagylaki csatát és a fősereg útját rekonstruálta. „Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a fentebbiekben leírt okok és az azokból levezetett következtetések alapján az apátfalvi-nagylaki csatáról rajzolt kép nagy mértékben eltér az elsősorban Szerémi nyomán Márki Sándor és Barta Gábor által rekonstruált, valamint a köztudatba mélyen beleivódott eddigi képtől (győzelem - ünneplés este - vereség reggel): Apátfalvánál a katonák minőségi fölénye csekély számuk ellenére még meghozta az eredményt, de Nagylaknál a keresztesek sokszoros túlereje, illetve harcászati okok miatt Bátori katonáinak esélye sem lehetett Dózsa többezres seregével szemben. E rekonstrukció, amely elsősorban - a források 36 Horváth, 2015.246. p. 37 Horváth, 2015.251. p. 38 Horváth, 2015.255. p. 39 Horváth, 2015.259. p. 40 Horváth, 2015.263-264. p. 230
