Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Arcvonások, portrék, karakterek - Szendiné Orvos Erzsébet: "Levéltárosok arcképcsarnoka"
levéltár diplomagyűjteményének regesztáit, majd publikálta, így lehetővé tette az oklevelek tudományos felhasználását.21 Diplomatikával foglalkozott a debreceni egyetem doktoranduszaként is, bár 1917-ben már végzett, a diplomát csak 1926-ban kapta meg. 1916 j úniusában Haj dú vármegye főispánj a Herpay Gábort vármegyei főlevéltárnoknak nevezte ki. Az állásban 1946-ig, haláláig munkálkodott. A levéltárnok a megye központi tisztviselőinek sorában a 12. helyen állt, tehát szorosan beletartozott a megyei közigazgatási apparátusba. Az volt a feladata, hogy a beérkezett ügydarabokat előiratozza és vezesse a nyilvántartásokat. Ezen felül a központi árvaszék irattárát is a vármegyei levéltárnok kezelte. Hajdú vármegye levéltárának törzsanyagát a Hajdúkerület iratanyaga tette ki, melyet Hajdú megye megalakulása után egy évvel, 1877-ben szállítottak Debrecenbe. Legjelentősebbek voltak közülük a privilégiumlevelek 1605-től, illetve a hajdúkerületi jegyzőkönyvek 1694-től. Levéltáros tevékenysége mellett komoly tudományos munkát végzett, melyet helyi és országos lapokban publikált. 1925-ben jelent meg a Nemes családok Debreczenben című kötete, melyet Iványi Béla levéltáros és történész a következőképpen méltatott: „a háborút követő felfordulás után talán Herpay munkája az első, amely valamely vidék nemes családjainak névsorát, kataszterét úgy igyekszik összeállítani, amint azt genealógusaink a régi j ó békevilágban tenni szokták [...]. Herpay Bihar, Szabolcs vármegyék levéltáraiból, Debrecen város levéltárából, a kollégium könyvtárának kézirati anyagából, s máshonnan, lehetőleg eredeti forrásokból dolgozott, de azért a nyomtatott anyagot is felhasználta. Műve gyakorlati szempontból nemességi, genealógiai kutatóknak nagyon használható, s a kutatásnál való elindulást mindenesetre megkönnyíti, úgy hogy derék munkájáért csak elismerést érdemel.”22 Egy év múlva munkájának folytatása, a Nemes családok Hajdúvármegyében is megjelent. Az 1940-es években azonban egyre kevesebbet tudott levéltári kutatómunkával foglalkozni, mert elöljárói közigazgatási feladatokkal látták el. 1944-ben kénytelen volt elvállalni Hajdú vármegye főispáni, majd alispáni hivatalát, ugyanis Hajdú megye tisztikara a szovjet csapatok közeledésekor elmenekült Debrecenből. A magas hivatali tisztséget közel egy évig viselte. A közrend és a köznyugalom helyreállítása, és a közellátás megszervezése mellett sajnos nem jutott ideje sem a kutatómunkára, sem a korábbi jegyzetek feldolgozására. Amikor visszakerült ismét a levéltárba, betegsége nem engedte az intenzív munkát. Nem is dolgozhatott sokáig, mert В-listára téve elbocsátották főlevéltárosi állásából. Súlyos betegség után, 1946. augusztus 15-én halt meg.23 Dr. Erdős Károly így írt róla nekrológjában: „Hű volt Herpay Gábor, mint barát. Igazi barát volt akkor is, amikor tanácsért, segítségért fordultak hozzá; akkor is, amikor a béke éveiben, a csendes esztendőkben fehér asztal mellett ült azokkal, akik szerették, s akiket szeretett. Nem csekély volt ezeknek a száma, mert szellemes társalgását, lelkes zongorajátékát, jóízű dalolását nagyon sokan élvezték, becsülték és kellőképpen értékelték. Hű volt hazájához és városunkhoz, ahol kenyerét ette életének legnagyobb részében. Itt maradt a próba idején, és mint vezető ember vett részt a közügyek élén a rend helyreállításában... Emlékét híven őrzi mindenki, aki ismerte és áldással emlegeti, aki műveit használni fogja...”24 21 Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. Debrecen, 1916. 22 Iványi Béla: Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben. Debrecen. Szerző kiadása. 96 lap. In: Századok, 60. (1926) 7-8. sz. 753-754. p. 23 Herpay Gábor levéltári munkásságát Szabadi István dolgozta fel. Szabadi, 2015.33-40. p. 24 Erdős Károly: Dr. Herpay Gábor (1885-1946). In: Képes Kalendárium, (1947) 82-83. p. 203
