Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése
munkájának mennyiségi és minőségi mutatóiról, illetve az iránymérő állomások hatékonysági mutatóiról készített havi, illetve éves kimutatásokat. „254-es” fedőnevű rendszer A BM III/5. Osztály által működtetett rendszer a rádióadások forgalmi adatainak statisztikai rendszere volt, mely az ügynöki és ismeretlen eredetű rádióösszeköttetésekre vonatkozó információkat tartalmazta. Alkalmas volt egyebek mellett statisztikai kimutatásokra a rádióadásokról, a rádióhírszerző központok területi elhelyezkedéséről, a rádióhírszerző hálózatok megoszlásáról vagy az adásidőkről. „Saturnus”fedőnevű rendszer Kezdetben a BM III/II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség hálózati személyeinek nyilvántartó rendszere volt, mely az egyik legkorábban, 1971-ben létrehozott, és az egyik legdifferenciáltabb adattár volt az állambiztonsági területen. Alapját az ún. Adatlap képezte, mely a lehető legalaposabban igyekezett dokumentálni az adott hálózati személy jellemvonásait, képességeit, jártasságait, mentális és fizikai tulajdonságait. Az Adatlapot két példányban kellett kitölteni a В-dosszié megnyitásával egy időben, az egyik példányt a dossziéban kellett elhelyezni, a másikat pedig a Csoportfőnökség Nyilvántartó Csoportja kezelte, ez képezte a későbbiekben a számítógépesítés alapját is. Az 1970-es évek elején a „Saturnus” úgynevezett fénylyukkártyás feldolgozó rendszerben üzemelt, vagyis egy adott tulajdonság, jellemző (descriptor) kártyáján az ügynök nevét helyettesítő számot kilyukasztották, majd a kártyák átvilágítása után a tulajdonságok bármely kombinációjára (pl. magas, franciául beszélő, sportos, műszaki érdeklődésű férfi ügynök) jelezte a fényforrás a lehetséges személy vagy személyek kartonját. Az összesen 315 adatmezővel jellemzett személyek adatbázisából ez alapján részletes keresési szempontok alapján lehetett kiválasztani az adott operatív feladat végzésére legalkalmasabb hálózati személy(eke)t. „SZOLID” „Az ellenség adatainak egyesített nyilvántartási rendszere” (Szisztyema Objegyinyonnogo Ucsota Dannüh о protyivnyike) a szocialista országok közös hírszerzési és kémelhárítási adatbázisa az 1973. május 30-án aláírt szovjet-magyar állambiztonsági egyezményen, illetve az 1977-ben „az ellenség bomlasztó tevékenysége elleni harc hatékonyságának emelése céljából a biztonsági szervek számára szükséges információk biztosításának korszerűsítését óhajtva” aláírt egyezményen alapult.24 Az egyesített adatbázis központi apparátusa Moszkvában a KGB felügyelete alatt működött, a benne részt vevő országok (Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia, Lengyelország és Csehszlovákia) pedig saját állambiztonsági szervezetükön belül együttműködési alegységet állítottak fel. Magyarországon az állambiztonsági miniszterhelyettesi titkárságon hozták létre a SZOUD-csoportot. A rendszer - melynek központi adatbázisa, mint láttuk, Moszkvában működött - „fénykorában” több mint 180 ezer ellenségesnek minősített 21 * * 21 Lásd erre vonatkozóan: Baczoni Gábor-Bikki István: Egyesített állambiztonsági adattár - a SZOUD. In: Trezor. 3. Szerk.: Gyarmati György. Bp., 2004. 217-234. p.; Varga László: Az állambiztonság internacionalizmusa: SOUD (a dokumentumokat fordította Ungváry Rudolf). In: Élet és Irodalom, 42. (1998) 29. sz. 117
