Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése
Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése Tanulmányunk célja az 1990 előtt működött magyarországi állambiztonsági szerveknél az 1950-es évek végén megkezdődött gépi adatfeldolgozás rendszerének, illetve az 1970-es évek elejétől datálható számítógépesítés során létrejött adatbázisok fejlesztésének és működésének, valamint az ezekről készült egykorú mentések adattartalmának a bemutatása. A Belügyminisztérium egységes számítástechnikai rendszerében számos különböző adatbázist működtettek, ezen áttekintés keretében azonban elsősorban az állambiztonsági vonatkozású adattárakra koncentrálunk. Ugyancsak vázlatosan mutatjuk csak be a számítógépesítés korai időszakában használt informatikai megoldásokat, mivel ezek adattartalma részben beépült a későbbi egységes, a rendszer- váltásig - illetve részben azután is - működött számítástechnikai rendszerbe, vagy pedig a kezdeti kísérletek után zsákutcának bizonyultak és működtetésüket beszüntették. (Arra vonatkozóan, hogy az 1990-ben létrejött új nemzetbiztonsági szolgálatok felhasználták-e, és ha igen, milyen formában ezeket a nyilvántartásokat, nincs megbízható információnk, így ez kívül esik jelen vizsgálódási körünkön.) Az egykori állampárti titkosszolgálati szervek iratait a Történeti Levéltár őrzi, ennek az iratanyagnak a nagyközönség által legismertebb részei az operatív nyilvántartó osztály által kezelt különböző típusú dossziék és kartonok. A korabeli belügyi szóhasználatban az „operatív” kifejezés több értelemben is használatos volt: egyfelől gyors, határozott végrehajtást, gyakorlati elintézést jelentett, másfelől a „titkos” vagy „állambiztonsági” kifejezések szinonimájául is szolgált.1 Az operatív nyilvántartó alosztály/osztály működése során mindvégig a politikai megfigyeltekről, illetve a hálózatról adott tájékoztatást kartonjai, valamint az irattárában elhelyezett egyéb iratanyagai alapján. Fontos azonban kiemelni, hogy a nyilvántartottak - és a nyilvántartás formái is - 1989-ig folyamatosan változtak. Az osztály létrejöttétől kezdve arra volt hivatva, hogy a politikai rendőrség részére az éppen uralkodó politikai irányvonal alapján nyilvántartsa az „ellenséget”, adminisztrálja az odasoroltak tevékenységét. Ennek az adminisztrációs folyamatnak az eredményeként jöttek létre a gyűjteményekben elhelyezett iratok, ügyiratok, dossziék. Abból következően azonban, hogy az ellenségkép folyamatosan változott, ez a nyilvántartási rendszer sohasem jelentett egy statikus állapotot. A politikai helyzet változása nyomán az 1 Az Állambiztonsági értelmező kéziszótárban mintegy 30 szócikk kezdődik az „operatív” jelzővel az operatív alkalmi kapcsolattól kezdve az operatív művészeten, operatív nyilvántartáson keresztül az operatív védelemig bezárólag. A korabeli definíció szerint „mint titkos nyomozati eszköz gyűjtőfogalom, amely az állambiztonsági operatív munka során alkalmazott kényszer- és az ezekhez kapcsolódó egyéb intézkedések titkos vagy leplezett módon történő végrehajtását jelenti. Célja: az ellenséges tevékenység felderítése, bizonyítása, megszakítása, megelőzése, valamint a Magyar Népköztársaság érdekeit szolgáló információk megszerzése.” Állambiztonsági értelmező kéziszótár. Összeáll.: Gergely Attila. S. 1„ 1980.141. p. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (= ÁBTL) 4.1. Állambiztonsági munkához készült háttéranyagok A-3036. 109
