Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Liska András: A gyula vár palánkerődítésének régészeti feltárása
88 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN helyen megtaláltuk és dokumentáltuk a belső, ácsolt szerkezetet összefogó óriási méretű palánkszegeket. A kovácsolt, kb. 40-60 cm hosszú vasszegeket sokszor egy sorban, egymás közelében verték bele a cölöpökbe azon a részen, ahol a függőleges cölöpöket egymáshoz, illetve a vízszintesen futó gerendákhoz rögzítették. A vártól É-ra nyitott szelvényünk É-i részén, a palánk külső, utolsó cölöpsorától távolabb több, egymás közelében elhelyezkedő, kisebb átmérőjű cölöpökből álló cölöpsort dokumentáltunk. A cölöpsorok közel azonos helyen, egymástól kis távolságra, ám különböző mélységekben jelentkeztek. Az elhelyezkedésük alapján feltételezhető, hogy a palánknak a várárok felőli, külső kerítéseként funkcionáló cölöpsor folyamatosan megújított maradványait találtuk meg. A palánk hadi jelentőségének és használatának idejében az ún. latorkert cölöpjeit valószínűleg a palánk mellvédjének a földből kiálló szerkezetéhez hasonlóan folyamatosan karbantartották, és szükség szerint új cölöpsort állítottak az elkorhadt vagy megrongálódott faszerkezet helyett. Az ásatás megerősítette azt a korábban nehezen értelmezhető írásos adatot, amely a várnak a töröktől történő visszafoglalásának időpontjából származik, és két, egymással párhuzamosan futó palánkról számol be. Philipp Jakob von der Porten császári tábornok 1695 januárjában egy rajzot is mellékelt a leírásához,9 amelynek a részleteit a 2015 áprilisában elvégzett feltárás sok tekintetben hitelesítette. Az ásatások tanúsága szerint az 1566 nyarán a magyarországi végvárak közül a leghosszabb ideig, 63 napig ostromlott gyulai vár palánkját a mai Kossuth utca felőli szakaszon biztosan olyan súlyos sérülések érték, hogy a török foglalók a vár birtokba vétele után a megrongálódott palánkot részben visszabontva, annak a belső, védett oldalán egy új palánkfalat építettek fel. Az új palánk megépítése összefüggésbe hozható a huszártorony vagy más néven Török-torony megépítésével is, amely ma az Almásy-kastély épületébe integrálódva áll. A feltáráson megtaláltuk a folyamatosan megújított palánknak a cölöpszerkezetét, és dokumentáltuk a pontos méreteit is. Az 1566. évi ostromot követő időszakban, az oszmán foglalás után, a törökök a huszárvár egyetlen kapuját áthelyezték az általuk épített huszártorony épületébe. Az ásatás eredményei szerint az oszmánok a palánkot folyamatosan karbantartották, szükség szerint új cölöpsorokkal bővítették a szerkezetét, egészen 1695-ig. A palánk lebontása csak jóval a hódoltság időszakát követő időszakra, a 18. század végére, illetve a 19. század elejére tehető.10 9 Mindkét rajzot közli Veress Endre (Veress, 1938. 455-458.), az eredeti lelőhelyük pedig a Bécsi Hadilevéltárban található (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv G 1. H 233-05). 10 Oross, 2017.
