Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Bagi Zoltán Péter: "Mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste"
Bagi Zoltán Péter f „Mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste” 59 kifejtette, hogy az olasz építész nélkül nem tudja eredményesen folytatni az erődítések építését. Ezért sürgősen újbóli elküldését kérte. Megjegyezte, hogy elegendő faanyag is rendelkezésére áll. Kérte továbbá az uralkodót, hogy küldjön egy intő és buzdító levelet a szomszédos hat vármegye nemességéhez, hogy áldozatosak legyenek az erődítésekhez szükséges anyagiak megadásában. Jelezte, hogy a mezővárosoktól és kunoktól sem kapott még semmit.46 Minden lehetséges forrást felhasznált célja elérésére: 60000 forintot vett fel állítólag az elmúlt öt esztendőben erre a célra.47 Azonban a végház kiépítése sem fejeződött be 1566-ra. Erről számolt be Schwendi ugyanezen év április 5-én Károly főhercegnek írt levelében.48 Összegzés helyett M indezek alapján két nagyon fontos megállapítást tehetünk. Egyrészt Kerecsényi négy párhuzamosan létező szervezeti egység (prefektus, királyi főhadnagy, alföldi főkapitány és főispán) élén állt. A többes tisztviselése hatalmi koncentráció, perszonálunió volt. A gyulai vár és a gyulai palánk katonai erejének egyszerre állt az élén, ám ez mégis két külön szervezet volt, két külön épületben. A jogkörei tehát élesen elkülönültek egymástól. Amennyiben más lett volna a palánkbeli főhadnagy, az nem parancsolhatott volna a várnak, így a prefektus sem fordított esetben. Gyula és a környező hat vármegye legfőbb parancsolója volt a király után. Alföldi főkapitányként pedig hasonló rangban volt, mint Schwendi. Másrészt a köztudatban gyökeret vert állítással ellentétben a vár és katonaságának jövedelmeit nem saját érdekei és céljai szerint használta fel. A kamara vele szemben is hatalmas adósságot halmozott fel, amelyet a kor szokásai szerint zálogbirtokkal kívánt kiegyenlíteni. Kerecsényi ezt azonban már nem érhette meg. Akik pedig az elhangzottakon felbuzdulva úgy vélnék, hogy árulásának elterjesztésére csak azért volt szükség, hogy örököseinek se kelljen fizetni, azok is tévednek. A korban a vár elhagyása vagy feladása büntetendő volt, hiszen az 1556. évi XLVI. cikkely szerint a parancsnoknak halálig védelmezni kellett volna a rábízott erősséget. Esküje megszegése miatt pedig halálos ítélet várt volna rá, amennyiben az ostromlók nem ölték volna meg.49 A korban tehát árulónak számított, még ha ma, mivel több mint két hónapig védte Gyulát külső segítség és felmentés reménye nélkül, hősnek is tekinthetjük. 46 Veress, 1938. 356. 47 Veress, 1938. 413. 48 Veress, 1938. 414. 49 Corpus Juris Hungarici, 1899. 421.
