Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Bagi Zoltán Péter: "Mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste"
54 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN A várhoz tartozó uradalomból befolyt jövedelmekből kellett fenntartania a birtokosnak vagy képének a várnépet, akár katonák, akár más foglalkozást űzők is voltak. Ezzel kapcsolatban már felmerültek problémák Kerecsényi „viselt dolgait” illetően. 1561. november 20-án Miksa főherceg azt írta a prefektusnak és a Magyar Kamarának is, hogy innen hozzávetőlegesen 8000 jobbágy menekült el részint a Hódoltságba, részint Erdélybe.16 Feltehetőleg a prefektus ellen indított vizsgálat részeként még ez év végén Bélaváry György egy kimutatást készített a gyulai váruradalomhoz tartozó falvak és lakóik adójáról és szolgáltatásairól. Emellett, mint ahogyan már említettem, egy dézsmajegyzéket is összeállítottak arról, hogy Kerecsényi hivatalba lépésétől az év végéig hány véka gabonát és bort szedetett be az uradalomban, a hat vármegyében és a három kun faluban ezen a jogcímen.17 A következő év márciusában pedig Miksa főherceg már azt javasolta atyjának, Ferdinánd királynak, hogy Kerecsényit tegyék le a posztjáról, mivel ugyan sokat tett a várért és kitűnő katona, ám a mezővárosi polgárság és az uradalmi jobbágyok gyűlölik. A leendő uralkodó már annak az öt személynek a nevét is felsorolta, akik felválthatnák: Mágócsy Gáspár, Sárkándi Pál, Székely Miklós, Bocskay Ferenc és Dersffy István.18 Végül, mint tudjuk, a helyén maradt. De miért is lehetett ennyire ellenszenves az uradalom népe számára saját prefektusa? Erre a választ a Gyulára rendelt biztosok 1564. június 14-én kelt egyezséglevele adhatja meg. Eszerint Kerecsényi az uradalomhoz tartozó jobbágyokat a meghatározott adón és hagyományos szolgálmányokon kívül nem terhelheti. Mivel külön foglalkozik azzal az irat, hogy a várépítés folytatásánál az alattvalókat szintén nem érheti kár, ezért úgy gondolom, hogy ez csak arra vonatkozhat, hogy a prefektus a szintén általa parancsnokolt királyi mezei hadak ellátásába is bevonta/bevonhatta az uradalom erőforrásait. Ezt némelykor pedig lehetőségeinek és jogainak igen tág értelmezésével tehette meg.19 A várnépek költségeit tehát az uradalom bevételeiből fedezték. Ha a behajtott javakat ők nem élték fel, akkor a birtokos, jelen esetben a király ezt fordíthatta a mezei hadak zsoldjára is, és mint az ő képe, prefektusa, Kerecsényi is megtehette ezt minden további nélkül, persze a kamara, mint a király pénzügyeinek irányítójának beleegyezésével. Kerecsényi azonban nem csak „pusztította” az uradalmat, hanem ki is akarta kerekíteni azt. 1563 májusában a már említett Miksa főherceg arra utasította a prefektust, hogy az Arad vármegyei Jászpél falut, amelyet 16 Veress, 1938. 345-346.; Kristó, 1981. 134. 17 Veress, 1938. 347-351., 351-353. 18 Veress, 1938. 347-351., 355. 19 Veress, 1938. 387.
