Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Oross András: A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben a 16-18. században
I is a szegedi prefektust, Joseph Cometet, hogy erre a munkára utaljon ki Lindner részére 200 forintot.30 1711 októberében ismét felmerült Gyula várának (tulajdonképpen a huszárvár palánkjainak) lerombolása, de Löwenburg altábornagy, Nagyvárad parancsnoka a megtartás és a megerősítés mellett érvelt az Udvari Haditanács előtt.31 Még komolyabb változást jelentett az, hogy a gyulai várat és uradalmat 1719 és 1722 között Johann Georg Harruckern szerezte meg. Ebben az időben komoly hadmozdulatok már nem voltak a vidéken és megindulhatott a békés fejlődés. A várnak sem a védelmi funkciója helyeződött előtérbe, sokkal inkább uradalmi központként tekintett rá a tulajdonos, annak minden előnyével. Több régi romos épületet átalakított a várban uradalma terményeinek raktározási vagy éppen tisztviselőinek lakhatási céljaira. Az egykori huszárvár nyugati oldalán megindult egy kastély (nyári lak) építése. A sok átalakítás és a környezet megváltozása azonban egészen az 1850-es évekbeli folyószabályozásig nem állami kezdeményezésre, hanem magáncélból történt Gyulán, mégpedig a Harruckernek, mint földesurak intenciói alapján. Összefoglalva a közel két évszázadot átívelő koncepciókat, a következőket emelhetjük ki a bécsi kormányszervek szempontjából. Gyula vára mintegy negyven évig volt a 16-18. században állami kézben: 14 évig 1566 előtt, illetve 25 évig 1695 után. A négy évtized alatt a vár kétszer gazdát cserélt, két sikeres és egy sikertelen ostromot állt ki, valamint átélt egy „várrombolást” is. Az ostromok közül az 1566. évi volt a legnagyobb rombolást előidéző, az 1705. évi kisebb károkat tett a megmaradt föld-faszerkezetű palánkokban és a téglavárban, míg az 1695. évi visszafoglalás okozta a legkevesebb pusztítást a vár falaiban. Az utóbbinak annál inkább hatása volt a város életére és a környék lakosságára, mivel a korábbi nagyváradi blokád és ostrom, majd az egy évig tartó gyulai blokád alatt a gazdasági erőforrások nagyon visszaestek. Az államot képviselő Budai Kamarai Adminisztráció nem tudott megfelelően életet lehelni a vidék működésébe, ebben szerepet játszott a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc és a csak lassan magához térő gazdaság és a lassú benépe- sedés is. A magánkézbe kerülés ezen a téren sokat lendített mind Gyula, mind Békés megye sorsán, hiszen a térség immár nem a Magyar Királyság egyik fejlesztésre váró vidéke lett, hanem egy nagy vagyonnal rendelkező, befolyásos üzletember kezdhette meg itt uradalma kiépítését. 30 ÖStA FHKA HFU 1710. 10. 27. (Kt. 1034. [r. Nr. 460.] föl. 176-182.) 31 ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1711. Okt. Nro. 275. (Bd. 470. föl. 872.): „Löwenburg ... dass der Posto Gyula seye mit der Muehe wert zu repariren”, ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1711. Nov. Nro. 105. (Bd. 470. fol. 917.): „Löweburg sagt die Ursachen, warumben der Posto Sarkad und Gyula nit rasirt, sondern besetzter gehalten und der Szabó Sándor als Rittmeister über die Nationalisten angestellt werden könte.” Csak sajnálhatjuk, hogy a bejegyzésekhez csatlakozó levelek nem maradtak meg az utókorra, így a parancsnok érvrendszeréből nem ismerhetünk meg semmit. Oross András f A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben 27
