Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)

Oross András: A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben a 16-18. században

Oross András f A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben 25 építkezésekre nem sok adat található a budapesti és bécsi levéltári forrá­sokban. Ennek magyarázata a korábban leírt folyamat, miszerint Gyula stratégiai jelentősége, különösen az 1699. januári karlócai békét követően igencsak visszaesett. Mindössze a palánk folyamatos karbantartására és a földtöltések megerősítésére van információ, hiszen erre szükség volt, hogy a vár és palánk ne omoljon össze.20 Miután Gyula vára 1699 decemberében bekerült az Udvari Hadi­tanács által kiadott ún. várrombolási rendeletbe, csak idő kérdése volt, mikor kezdenek neki és milyen mértékű munkát végeznek a váron.21 A gyulai vár „rombolása” 1700 júniusa és decembere között zajlott. Megál­lapítható, hogy elsősorban a hadi eszközök elszállítása történt meg, azaz a mozdítható ágyúk, lőpor, gránátok és puskapor került részben Aradra, részben Nagyváradra. Fájdalmas pont volt az evakuáció során, hogy az 1695. januári összeírásban is szereplő, a kamarai provizor által török órá­nak nevezett szerkezetet is el akarták vinni. Christian Lindner, a Budai Kamarai Adminisztráció gyulai provizora így fogalmazott: a régi, rossz, török, mutatók nélküli órát az egyház erősítése miatt a templomnak kel­lene adni és a város arculatának javítása miatt nem kellene Aradra szál­lítani.22 Az óra vonzó lehetett a katonák számára, mert később von der Porten nagyváradi kapitány is meg akarta szerezni és ezért minden kö­vet megmozgatott. Ennek következményeként Lindner provizor 1700. október 10-én kénytelen volt jelenteni, hogy az órát és a muníció nagy részét már elvitték, néhány mázsa lőport, kanócokat és sáncszerszámokat hagytak hátra .23 A rombolás során kikerülő fa- és vasanyagokat szintén veszély fenyegette, hiszen arra a katonák is szemet vetettek. A provizor szerint a hadszertárban, az ágyúdombban, a tornyokban és a mellvéden sok faanyagot fognak kitermelni, ami jó lenne, ha kamarai kézben ma­radna, mert így a várban és a városban lévő épületeket könnyebb lenne 20 MNL OL E 286. 10. köt. Nro. 269., MNL OL E 281. 1697. jún. Nro. 25. és MNL OL E 281. 1698. júl. 10. 21 Az 1699. december 13-án a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához, Esterházy Pál nádor­hoz és bányavidéki főkapitányhoz, Batthyány Ádám kanizsai főkapitányhoz, Barkóczy Ferenc felső-magyarországi helyettes főkapitányhoz és Zichy István győri vicegenerális­hoz eljuttatott rendelet értelmében a megjelölt helyeket el kellett pusztítani. Az őrségek megnövekedett költségeit nem tudván biztosítani (amit indokolt a háború terhének vi­selése, a kimerült császári-királyi kincstár és a nép veszteségei), a várak meghagyására nincsen mód - fogalmazott az Udvari Haditanács. A határozat szerint Gyula, Ecsed, Szentjobb, Szepesvár, Zsolnalitva, Likava, Léva, Simontornya, Tata, Veszprém, Pápa, Kör­mend, Kaposvár, Dombóvár és Zalavár várait kellett az említett főkapitányoknak és főka­pitány-helyetteseknek lerombolniuk, illetve a tüzérséget egy meghatározott másik várba szállítaniuk. Az 1699. és az 1702. évi várrombolási rendelet végrehajtásának ismertetését lásd Oross, 2013a 126-146. 22 MNL OL E 281. 1700. jún. Nro. 73. A török óra további említései: MNL OL E 281. 1700. aug. Nro 4L, MNL OL E 281. 1700. aug. Nro. 69., MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 24. 23 MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom