Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Oross András: A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben a 16-18. században
I Oross András f A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben 23 Gyula szerepe az 1695 utáni határvédelemben 14 évig királyi kézben lévő Gyula tehát 129 évig török uralom alatt volt, 1695 után már egy merőben más szituációban került ismét a figyelem középpontjába Bécsben. Figyelemre méltó, hogy a tizenötéves háborúban a közeli Sarkad négyszer cserélt gazdát, de Gyula mindvégig török kézen maradt, fel sem merült, hogy komoly ostromot indítsanak ellene. Kisebb rajtaütésekről vannak ugyan hírek, mint 1600-ból és 1604- ből, de ezek az akciók csak a város felégetésére és zsákmányszerzésre korlátozódtak. Nem tekinthetjük tehát azt sem véletlennek, hogy Gyula nem ostrommal, hanem kitartó blokád eredményeként került újra királyi kézre a nagy törökellenes háborúban, 1695 januárjában. Ez két kiemelendő eseményt vont maga után, egyrészt a várat nem lőtték szét ostromágyúkkal, tehát viszonylagos épségben vészelte át a blokádot. Másrészt az itt állomásozó csapatok miatt a környék teljesen elnéptelenedett, ami miatt csak lassan lett újra népesség Gyulán. Amíg Várad 1692. évi módszeres ostromához egy éves előkészítő blokáddal készültek, addig Gyula esetében csak blokád volt, az utánpótlástól és felmentő seregtől elvágott gyulai törökök végül feladták a várat.10 Az 1695 utáni helyzetet összefoglalva látható, hogy Gyula - amely gyakorlatilag utolsó településként került a visszafoglaló háború során keresztény kézre - már egy 8-10 éve működő kamarai és katonai hivatal- szervezetbe integrálódott. Periférikus jellegét meghatározta, hogy évekkel korábban az Udvari Haditanács elsősorban a már 1686-ban megszerzett Szeged, és az 1692-ben elfoglalt Nagyvárad erődítését helyezte előtérbe. Az 1697. szeptemberi zentai csata és az 1699. januári karlócai béke eldöntötte, hogy a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom új határa a Tisza és a Maros folyó lesz. Ennek megfelelően Bécsben a Maros-menti Arad kiépítésére helyezték a fő hangsúlyt .11 Gyula helyzetéről a 17-18. század fordulóján megjegyzendő tehát, hogy két fővár (Arad, illetve Nagyvárad) között feküdt, mélyen egy mocsaras, vizekkel körbevett vidéken. Stratégiai helyzete ugyan megfelelő volt, de - különösen télen, ha a mocsarak és a vizek befagytak - védhetősége erősen kérdéses volt. Ráadásul nem feküdt hadseregek felvonulási útvonalán és a környék elnéptelenedése miatt az ide érkező nagyobb létszámú katonaság ellátása komoly gondokat okozott. A bécsi Udvari Haditanács a 17. század végén megkezdte a déli határon az új törökellenes védelmi 10 Az ostrom részleteire lásd Szita László forráskiadványát. Szita, 1995. 11 Arad várának kiépítése több lépcsőben, egészen Mária Terézia koráig zajlott. Az 1700 körüli időszakban a régi palánkvár megerősítése és védőművekkel való ellátása volt napirenden. Kiemelt stratégiai jelentősége miatt komoly mennyiségű pénzt fordítottak erre a célra.
