Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Hóvári János: Szulejmán szultán 1566. évi hadjáratának indítékai: magyar-török helyzetkép a 16. század közepén
10 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN A „hódító” és a „törvényhozó” Szulejmán: aranykor és hanyatlás S zulejmán szultán 1520-ban lépett trónra, 1566-ig uralkodott. 1494-ben született, 26 éves, energikus fiatalemberként került az Oszmán Birodalom trónjára. Gondosan fölkészítették a birodalom irányítására. Az ő uralkodásának évtizedeit az egyetemes és a török történetírás többnyire „fénykornak” nevezi. Minden bizonnyal már Szulejmán szultán is szerette hallani, hogy saját korszaka a birodalom aranykora. De tanácsadói is, akik természetesen elmondták a szultáni udvar írástudóinak, hogy a Nagy Úr mit akar hallani vagy leírva látni. A napjainkban igen népszerű Szulejmán filmsorozat török címe is erre emlékeztet: „Csodálatos évszázad”. A fénykor a szervezettség és a jogi struktúra tekintetében mindenképp igaz, hiszen a birodalom igazságszolgáltatási rendszerét Ebusszuud efendi, a kor híres hanafíta jogtudósa, az ő uralkodása alatt helyezte új alapokra. Erre emlékeztet a szultán oszmán-török ragadványneve, amely máig él: Törvényhozó (Kanuni) Szulejmán. Jóllehet a szulejmáni igazságszolgáltatási és államigazgatási rendszer már az uralkodó elődjei alatt ki- kovácsolódott, de a „klasszikus” szerkezetet a 16. század közepén nyerte el. Ez olyan erővel telepedett rá az oszmán struktúrákra, hogy a birodalomnak az új kihívásokra való válaszadási képessége romlott, s a világ- birodalom egyre inkább veszített dinamizmusából. A szulejmáni jogi és igazgatási rendszer, amely elsődlegesen a birodalom katonai képességeit kívánta karban tartani, a 17. században már csak keret volt, s egyre fojto- gatóbb keret, amely a 19. századi reformszultánokig gátja volt a birodalom megújulásának. A fénykor a kultúra tekintetében is igaz. Az oszmánok Topkapi Sze- rájbeli udvarában, de a vidéki központokban is, nagyon komoly kulturális élet zajlott. Az oszmán elit tudott perzsául verselni, s ezzel egyidejűleg járatosak voltak az arab nyelvben is, hiszen a Koránt arabul kellett olvasniuk. Maga Szulejmán, elődjei és utódjai többségéhez hasonlóan, művelt ember volt, aki értékelte és megkövetelte a magas szintű, tartalmas udvari kultúrát. Igaz a fénykor a birodalom kiterjedését illetően is, hiszen az oszmánok délnyugati határa 1554-től a mai Algériában, Tlemcen környékén volt. A délkeleti végvidék pedig 1546-tól Baszránál húzódott, s innét az isztambuli befolyás a Perzsa-öböl nyugati részére is kiterjedt. Északon a Don és az Azovi-tenger találkozási pontja volt a határ. Délen pedig Jemen, valamint Egyiptom, és a hozzá kötődő Szudán volt a végvidék. Az Oszmán Birodalom északnyugati csücske a magyar hódoltság volt. Az Oszmán Birodalom Szulejmán uralkodása alatt lett megkerülhetetlen európai hatalom, sőt nagyhatalom. A 16. század elejétől - főként a
