Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
98 Kovách Géza és=9 Agrártörténeti tanulmányok A zsellérek helyzete Az úrbéri összeírások alkalmával a parasztság két külön elhatárolt rétegre oszlott: jobbágyokra és zsellérekre (inquilini). Az urbárium szövege szerint zsellérnek tekintendő az, kinek földje kevesebb Ys jobbágyteleknél (sessio).36 A valóságban azonban már az összeírások alkalmával a zsellérség két kategóriára osztható: úrbéres zsellérekre és majorsági zsellérekre. Az úrbéres zsellérek a faluközösség tagjai, részesei a közföldek hasznainak, s mindössze a megművelt föld mennyisége szerint különböznek a jobbágyoktól, a majorsági zsellérek viszont elsősorban allodiális földek bérlői. Arad megyében ezeknek száma főleg a szőlőtermelő vidékeken nagyobb (Ménes, Gyorok). 1820 után a majorsági zsellérség megjelenik a különböző uradalmakon is. Az urbárium világosan kimondotta, hogy a nyolcadtelken aluli földterület után minden zsellér csak kilencedet fizet és robotterhét zsellér kategória alapján számolják, tehát évi 18 nap gyalog robottal adózik. A nyolcadteleknél több földdel rendelkező zsellér azonban már jobbágygazdává emelkedik, ami Arad megyében, a hatalmas kiterjedésű parlagföldek hazájában igen egyszerű volt. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a majorsági gazdálkodás kialakulása előtt nincstelen zsellér a megyében alig volt. Ha a későbbi évek gyér összeírásait tanulmányozzuk, arról győződünk meg, hogy a sok „remanenda” irtás és parlagfeltörés révén egy ideig a zsellérek száma valóban csökken. Az úrbéres zselléreket két kategóriára oszthatjuk: házas zsellérek (inquilini) és házatlan zsellérek (subinquilini). A házas zsellérek száma elsősorban a régi telepítésű, rendezett határú községekben nagyobb. A zsellérség azonban ekkor még nem szigorúan zárt kategória, mely teljesen földesura kiszolgáltatottja. Először is tarthatott állatot a közlegelőn, s némi kaszálóterülettel is rendelkezett. Másfelől a szőlőtermelő vidéken a zsellérek sokszor lényegesen jobb körülmények között éltek, mint a jobbágyok, mivel csak gyalog robottal adóztak s fizették a füstpénzt. Egyéb szolgálmány - mindenekelőtt a kisdézsma s a hosszú fuvar - nem terhelte őket. A szerződéses alapon művelt szőlők ugyanakkor magasabb jövedelmet biztosítottak, mint a gabonatermesztés, annál is inkább, mivel a bor keresettebb és gyorsabban forgalmazható volt, mint a gabona. Az Arad megyei zsellérek számarányáról és birtokviszonyairól az alábbi statisztika alapján alkothatunk képet: Község Házas zsellérek Házatlan zsellérek száma belsőség (p. m.) szántó (hold) kaszáló (e. vágó) száma szántó (hold) kaszáló (e. vágó) Ágris 51 71 68 Ú2 52 У2Ágya 3826 2U 69 8 3 2/4 1 Alde^ti 19 14 Y* 22 2I4 22Almás (Világos) 7 4% 2 7Almás (Sebes) 20 9 Yt 37 2U 29 2 2 1 36 „Amennyire pedig ezen Helységben egynémely Zsellérek valamely Fundusokat bírnának, melyeknek száma nyoltzados Helynek mivoltát fel nem érné, azokért tsak kilentzed Termésben adassák meg az egyéb adózások és szolgálatok eránt pedig ollyanok kiknek Ház helye mivolta, vagy appertinentiája Nyoltzados Ház Helyt fel nem ér, egyedül úgy mint Házzal biró Zsellérek tekintessenek...” Állami Levéltár, Arad. Urbarialia. Ágya urbáriuma, III. pont, 9. paragrafus.
