Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
88 Kovách Géza t===? Agrártörténeti tanulmányok dás volt honos, s a határban általában búzát és tengerit termesztettek. Ezt egészítette ki az állattartás, melyből szintén dézsmát követeltek. Ennek egyik faja a kisdézsma, vagyis telkenként két csirke, két tyúk, 12 tojás és egy icce vaj. Természetesen mindezt a telekrészeknek megfelelően felosztották. Ezenkívül 30 telek után követeltek 1 borjút, illetve telkenként 1 forint 30 krajcárt.30 Juhok és bárányok után a jobbágy kilenceddel tartozott. Ezenkívül bizonyos rendkívüli esetek, földesúri házasságkötés, keresztelés, nagyobb ünnepek alkalmával a jobbágyoktól egyéb konyhai terméket is igényelhettek. Az urbárium gyakorlati alkalmazásánál természetszerűen változatos helyzetek teremtődtek. Általában minden község fizette a vajat, csirkét, tojást, ölfát azonban számos alföldi községben nem követeltek. Hasonlóképpen nem mindenütt egyforma a telkekre eső átlag sem, legtöbb esetben azonban meghaladja az urbárium előírta átlagot. Különösen jellemezte ez a helyzet az eldugottabb, kisebb községeket. A nagyobb kamarai községek s mindenekelőtt a vásárhelyek általában megváltották a kisdézsmát szerződésben előírt összeg szerint. Minden jobbágy- és zsellérház után egy forint füstpénzt írt elő az urbárium. A szolgáltatások külön faját alkotja a bor- és pálinkadézsma. A bordézsmát minden esetben természetben követelték, a szilvadézsmát azonban az előbbi táblázatnak megfelelően pénzben hajtották be. A szokásos robotterhek mellett az urbárium telkenként évi két nap hosszú fuvart követelt.31 Azt azonban az urbárium megtiltotta, hogy a hosszú fuvart a földesúr aratás, kaszálás vagy szüret alkalmával követelje, a vám- és révpénzt pedig a földesúrnak kellett fizetnie. Az urbárium azt is előírta, hogy a hosszú fuvar nem váltható át szokásos robotra, s nem követelhető az elmaradt évek után. Az urbárium tisztázta a községek belső önkormányzatának kérdését, s igyekezett gátat vetni e téren is az elharapózott földesúri önkényeskedésnek. A IX. paragrafus például előírta, hogy a bírót a község választja a földesúr által kijelölt három személy közül. Ha a bíró nem teljesítette kötelességét, a földesúr leválthatta. A bíró mentes volt a katonai porció adása alól. A jegyzőt és az esküdteket a község választotta. A VII. és VIII. paragrafus szabályozta a jobbágypanaszok módját, és büntetést helyezett kilátásba a jobbágyokkal jogtalanul bánó urasági tisztek részére. A VIII. paragrafus előírta a jobbágyok büntetését is. A jobbágyok feletti ítélkezés az úriszékre tartozott, fellebbezéssel pedig egyenesen a megyéhez lehetett fordulni. A község területén elkövetett bűntettekért a községet nem volt szabad megsarcolni. A tiltott helyen történő legeltetésért pénzbüntetés, kisebb kihágásokért botozás járt. Az urbárium azonban kimondta, hogy botozást csak egészséges embereken szabad alkalmazni, s az nem haladhatja meg a 24 botütést. Az elfogott jobbággyal nem téríttethették meg a bilincsek árát. Az urbárium VII. paragrafusa más földesúri túlkapások megzabolázásáról is intézkedik. így a földesúr nem követelhetett semmiféle pénzt vagy terményt az árvák javai 30 Uo. IV. pont, 3. paragrafus. 31 „... quo acta quoque realiter utitur, et non titulo Robottalium servitutem labores necessaris ad repartitio- nem eorundem Passem Telonialium praestitit, et ultronee etiam praestandos obtulerit declaravimus, labores eorsum ompedendos transitum praecisse gratuitum respicere, et cum Robottali Servitute nullum nexum habere...” Állami Levéltár, Arad. Urbarialia. Tőzmiske urbáriuma, XI. pont, XVIII. paragrafus, III. pont.
