Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
fc=? Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után 81 Viszonylagos következtetéseket lehet levonni a mezőgazdasági termelés korabeli állapotáról is. Első vizsgálatra kitűnik, hogy a jobbágy telkeket - főleg a rendezett alföldi községekben - határozták meg a legpontosabban. A török hódoltságot átvészelt Körös-közi falvakban (Vadász, Tőzmiske, Ágya, Kisjenő, Sikula stb.) viszont meglepően kicsiny a szántóföldek területe, és nagy kiterjedésű a kaszáló. Nem vitás, hogy ezeknek a falvaknak a parasztsága elsősorban állattartással foglalkozott. Hasonló a helyzet számos Maros menti és erdővidéki faluban is, ahol általában a telkek szétszórtsága még egyszerű talajváltó gazdálkodásra utal. Az Arad megyei úrbérrendezés összesített adatai szerint 1771-ben Arad megyében összeírtak 11 551 jobbágycsaládot, 4180 házas zsellért és 580 házatlan zsellért, akiknek összesen 4129 jobbágytelek volt a használatában. A megművelt földek mennyisége 15 207 pozsonyi mérő belsőség, 78 119 hold szántóföld, 5995 embervágó kaszáló és 14 319 kapa szőlő, továbbá 78 hold szántó és 1664 embervágó kaszáló irtás. Az összesítő számadatok és az egyes községek számadatainak egybevetése azonban nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy a kaszálókról adott számadat hibás.18 Meglepő, hogy a szabad irtás és a hatalmas puszták világában a jobbágy nem vállal magára több szántóterületet, mint amennyi családjának fenntartásához szükséges. Nyilvánvaló, hogy az igavonó jószág megszabta lehetőségek mellett az úrbéri terhek növelését kívánja elsősorban elkerülni, s a nagy kiterjedésű közhatárokat állatállományának növelésére használja fel. Általában az összeírások pillanatában a jobbágyság tulajdonviszonyait egyazon faluhatáron belül is a legteljesebb változatosság jellemezte. A rendszertelen irtások a legkuszáltabb földmegosztást eredményezték. Az 1771-es adatfelvételek ezeket papírra fektették, és igyekeztek minden jobbágygazdaságot valamilyen telekkategóriába sorolni OA-tól egész telekig). Ez a kuszáit állapot az úrbértörvény paragrafusainak megfelelően a későbbi évek folyamán jelentősen megváltozott, ugyanakkor azonban lehetőséget adott a telkek újraméretésére és a gyakori határrendezésekre. Ha a megművelt földterületek mennyiségét elosztjuk a családok számával, községenként megkaphatjuk az egy családra eső átlag földterületet, ami azonban nyilvánvalóan nagyon viszonylagos, hiszen az egyes családok állatállománya, igaereje s megművelt földterülete távolról sem arányos. Nagy különbségek mutatkoznak a síkság és erdővidék falvai között is. így például Ma- gyarpécskán egy jobbágycsaládra átlag 14 pozsonyi mérő belsőség, 24,7 hold szántó és 18,4 hold kaszáló jutott, a második osztályú földdel rendelkező Vadászon 0,6 pozsonyi mérő belső telek, 4,5 hold szántó és 10,5 hold kaszáló jut átlagban egy jobbágycsaládra. Ugyanakkor a megművelhető földben szegény erdővidéken ez az arány még kevesebb. A harmadik osztályba sorolt Repszegen például 1,1 pozsonyi mérő belsőség, 2,6 hold szántó és 8,5 hold kaszáló esik egy-egy jobbágycsaládra. A kétfordulós gazdálkodás feltételei között ez igen alacsony fokú gabonatermesztésre utal. Mindez azonban nem teljes tükörképe az egyes falvak adottságainak, mert a pusztai állattartás, erdei legeltetés, makkolta- tás vagy apróállattartás kiegészíti az egyes jobbágygazdaságok lehetőségeit. Az erdőhasználat tekintetében az urbárium megengedte az ún. faizást s az irtást nem akadályozták. Hasonlóképpen nem gátolták a jobbágyságot egyes regálé jogok, Kovacsics i. m. 417.
