Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
280 Kovách Géza Historiográfiai írások 1881-ben az Arad és Vidéke című lapban román dalokat közöl Vulcantól.63 Ugyancsak abban az évben a jó színvonalú Alföldben tolmácsolja (saját fordításában) Vulcan versét Ion Buteanuról,64 az 1849-ben Hatvani őrnagy parancsára kivégzett román forradalmárról. 1881-1882-ben a Bihar című nagyváradi lapban hat alkalommal is közöl Vul- can-verseket, majd 1895-ben a Magyar-Román Szemlében szintén Vulcan-verseket tolmácsol magyar nyelven.65 A román és magyar nép közös múltjának, egymásrautaltságának kutatásában Márki messze túlnőtt kora történetszemléletén. Számos román vonatkozású tanulmányt tett közzé a Magyar-Román Szemlében; ezek közül külön ki kell emelnünk az 1849-es román-magyar közeledésről írott cikkét.66 Közölt tudományos jellegű cikkeket román nyelven is, elsősorban parasztvonatkozású tanulmányokat a kuruckorról és a Horea vezette 1784-es parasztfelkelésről.67 Rokonszenvvel ír a Horea vezette nagy felkelésről és nyíltan kimondja, hogy a felkelés fő oka a parasztság iszonyú nyomora és a földesurak basáskodása. „A földek fölmérése hol joggal, hol jogtalanul azt a meggyőződést érlelte meg az egyre izgatottabb tömegben, hogy a földesurak összejátszanak a mérnökökkel, kik a jobbágyok földéből hasítják ki az uradalmi földeket” - állapítja meg az említett Horea-tanulmányban. Majd Arad megye 1783-ban II. Józsefhez intézett fölterjesztésével kapcsolatban gúnyosan idézi a császár szavait: „Ebből a fölterjesztésből is látszik, milyen hibás a magyar közigazgatás, midőn egy megye nem szégyell 24 pandúrt fogadni, csakhogy megnyugodjanak rettegő tisztviselői, holott több cseléd szolgálja s ezeket a cselédeket kétségtelenül a szegény népnek kell eltartania.”68 1848-1849-es kötetének román vonatkozásairól már szólottunk, de ismételten hivatkoznunk kell Avram láncú személyével kapcsolatos pozitív állásfoglalására.69 Kren- ner Miklós írta róla halála alkalmával: „Minden románnak hálát kell éreznie iránta, hogy láncú alakját megtisztította a rádobott salaktól és [hogy] a gyönyörű szabadság- harc történetében a nemzetiségi elfogultságok ingoványa felett tudott szárnyalni”.70 A román néptömegek iránti nagy érdeklődésének tanújele, hogy lefordította A. D. Xenopol francia nyelvű Románia történetét.71 Említett világtörténelmében lelkesedéssel nyilatkozik Moldva és Havasalföld egyesítéséről s különösen Cuza fejedelem pozitív szerepét emeli ki. „A nép körülfogta a nemzetgyűlés termét s az »utca« Cuza [...] ezredest mint a [...] szabad Románia fejedelmét éltette. Kossuth szerint ilyen szellem kell ahhoz, hogy a nép hazát alkosson, vagy ha elveszett, visszaszerezze” - írja említett művében. Márki tehát felismerte a román néptömegek döntő szerepét az egyesülés kivívásában. Ugyanilyen rokonszenvvel emlékezik meg a következőkben Románia 1877-1878-as füg63 Arad és Vidéke. 1881/288. 64 Buteanu János halála. Alföld. 1881. december 7. 65 Egy hazai költő: Vulcan József. Bihar. 1881/294., 295., 296., 297., 1898. 1882/1.; Lásd még Domokos Sámuel: A román irodalom magyar bibliográfiája, 1831-1960. Bukarest, 1966. 779-781. 66 Márki Sándor: A románok kibékítésének kezdete 1849-ben. Magyar-Román Szemle. 1898. 67 Márki Sándor: A Hóra lázadás magyarországi része. Századok. 1894. 609-621., 714-727. 68 Uo. 69 Kovách Géza: Magyar történetírók Avram láncúról. 25., 29. 70 Erdélyi Hírlap (Kolozsvár). 1925. július 1. 71 A. D. Xenopol: Románia története. Aguletti-kiadás. Kézirat. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. Kézirattár. 1240.
