Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
278 Kovách Géza t^=? Historiográfiai írások Kölcsey Egyesület emlékünnepélyén mondotta : „Megülni az október 6-iki vértanúk emlékezetét [annyit] jelent, mint megülni a mezei és kézi munkások honszeretetének az emlékezetét. Mert a közkatonák, akiknek vezérei Aradon meghaltak, jobbadán ezen munkások soraiból kerültek ki”.57 Márki más írásaiban is világosan kifejtette, hogy a honszeretet és nacionalizmus két összeegyeztethetetlen fogalom. Ezek az eszmék sugároznak a Bihari román írók című munkájából is. Márki élete végéig kereste a kapcsolatot minden szinten mind a román irodalommal, mind a román nép történetével. „Missiót teljesítenek azok, kik egy nemzetnek szellemi kincseit egy másik előtt mintegy realizálni törekszenek, hogy ekként mindent azon színben tüntessenek föl, amelyben ez elfogulatlanok és avatottak előtt valóban mutatkozik. A hazai népek irodalmának ösmerete pedig éppenséggel nemzeti, sőt állami érdek, mely a világirodalomnak annyi tüneményszerű jelensége mellett se vonulhat háttérbe. Az állam kötelékében élő minden nem, de még egyed is megkövetelhet annyit, hogy saját mivolta szerint becsüljék őt; s nagy igazságtalanság volna, ha az érdemet a nyelvkülönbség jártató szalagához kötnők” - írja említett művében. „Az irodalom a műveltségnek biztosabb tanúsága, mint a leghangzatosabb politikai szóvirághalmaz, s kevésbé nyögvén az elfogultságnak, a balítéletnek és kicsinyeskedésnek nyűgében, alkalmasabb is arra, hogy a nemzeteket közelebb hozza egymáshoz.”58 Merészen őszinte szavak voltak ezek 1880-ban, a kiegyezés utáni Magyarországon. Könyvében olyan román írók mellett tesz baráti hitvallást, mint Iosif Vulcan, Ion Scipione Bádescu és mások. A mű előszavában Márki elmondja, hogy a munka írására Emil Picot, a párizsi keleti nyelvek akadémiája tanárának felkérése buzdította, aki a magyarországi román irodalomról tőle kért adatokat. Márki a Grigore Moldovan által rendelkezésére bocsátott jegyzetek felhasználásával válaszolt Picot-nak, majd a bihari román írók egész sorát kereste meg kérdéseivel. Márki fáradságos anyaggyűjtése igazi monográfiát eredményezett. „Azóta is ez marad legjobb forrásunk a XIX. századi bihari román irodalom megismerésére” - állapította meg Gáldi László.59 A Bihari román írók egy többségében románlakta vidék nemzeti irodalmát méltatja magyarul. Különös érdeme e kötetnek, hogy nem elégszik meg a bihari román irodalom lexikális ismertetésével, hanem azt a román nemzeti kultúra sajátos helyi fejlődésében, őszinte rokonszenvvel kutatja, s tehetségéhez mérten igyekszik azt szemel- vényszerűen műfordításban is tolmácsolni. Márki nem elégszik meg a szépirodalommal. Mint történész, tudja, hogy a nemzeti műveltség sokoldalú, felöleli a társadalomtudományok széles hálózatát. Ennek megfelelően külön fejezetben taglalja a bihari román műveltség kezdeteit, a hittudósok működését, a bihari román nyelvészet, történelem- kutatás, politikai és jogi írások, közoktatás, népköltészet, publicisztika, líra, műfordítások, színműirodalom, továbbá a prózai epika kialakulását, fejlődését, főbb képviselőit. Ismertetésében helyet kapnak Dumitru Meciu, Ion Bercian, Iustin Popfiu, Vasile Iufiu, loan Chintocan, Pavel Velea, Ignafiu Szabó, Miron Pompiliu latin és román nyelvű versei. A továbbiakban Márki az 1853-1859-ben napvilágot látott Versuinfii románi, Diorile Bihorului és az 1857-ben kiadott Fenice című gyűjteményeket ismerteti. 57 Márki Sándor: Az aradi intelem. Arad, 1908. 58 Márki Sándor: Bihari román írók. Nagyvárad, 1880. 86-88. 59 Kemény G. i. m. 81.
