Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
fc=? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) fc==? 269 minden öntudatos cél és nemesebb törekvés nélkül. Az egész mozgalom nem volt egyéb, mint rablóhadjárat, esztelen vérengzés, amelynek sem történelmi oka, sem erkölcsi célja nem volt”.22 Jancsó az új, haladó történetírás ragyogó eredményeként könyveli el Márki Dózsáját, mely el kívánja oszlatni a Werbőczy-féle uralkodó szemlélet teremtette négyszázéves ködöt. Körülbelül hasonló hangnemben nyilatkozik Varga Ottó is a Pesti Naplóban. Még számottevőbb a baloldali kritika sorában a Népszava cikke Hentaller Lajos tollából: „Márki Sándor kimondja magyarán, hogy Dósa György korszakalkotó férfi, mert már 1514-ben azt akarta keresztül vinni, amit Kossuth Lajos 1848-ban vívott ki - a jobbágyság felszabadítását. Dósa a nép vezére volt, ezért kellett nevét az utókor előtt eltagadni s ez nem is volt olyan nehéz. Nekünk, kiknek Bécsben gyártják történelmünket, s Bécsben idomítják történetíróinkat, míg kézből esznek mint szelíd bárány, nekünk Dósának még az emlékét is átkoznunk kell. És Márki megbirkózott nehéz feladatával. [...] Kimutatja, hogy a történelem milyen mostohán bánt Dósával, akit nem mint szörnyeteget kell megítélnünk, hanem mint a nép javát kereső, egyénileg jellemes hazafit, akit csak az érdekeit féltő oligarchia állított pellengérre akkor, mikor az általa védett ügy megbukott”.23 Banner János idézett értekezésében részletesen elemzi a Márki Dózsája körül kialakult polémiát. Nem térhetünk ki részletesen minden bírálatra. Elegendő azonban megemlítenünk: a visszhang oly nagy volt, hogy a mű 1886-ban változatlan kiadásban másodszor is megjelent, majd 27 év múlva, ezúttal már a Tudományos Akadémia Történeti Életrajzok sorozatában, harmadszor is. E harmadik kiadás már 535 oldalon, gazdagon illusztrálva, átdolgozott formában, mintegy a 400 éves jubileumról való megemlékezésnek is tekinthető. Az újabb kiadás körül ismét magasra csaptak a kritika hullámai. A Századok, a Hadtörténelmi Közlemények kritikusai ezúttal is teljes elfogultságról tettek bizonyságot. A méltatást ezúttal is a baloldali beállítottságú lapokban találjuk. A tucatnyi értékelésből csak kettőt ragadunk ki; ezek egyben már az erősödő baloldali politikai szemlélet bizonyítékai is. Az Élet és az Új Nemzedékben Pethő Sándor ír elismerőleg, bár nem kimondottan a történelmi materializmus szellemében: „Az egyetemes történelem egyik [...] kétségtelenül leghatalmasabb forradalma épp negyedik centenáriuma alkalmából végre illetékes és objektív megvilágításban részesült. Dózsa alakját, valamint az egész parasztforradalom pragmatikáját kifejtette ama lösz-réteg alól, amellyel a tudatlanság, az osztálytörténetírás vaskos elfogultsága és egy méltatlan politikai reakció vádjai, szidalmai és ferdítései eltakarták”.24 A másik figyelemre méltó értékelés a haladó beállítottságú természettudományi folyóirat, az Uránia hasábjain jelent meg. Érdemes idéznünk belőle: „Dózsa György parasztlázadását a rendi társadalom szemüvegén keresztül majdnem négyszáz évig úgy látta még az objektivitásra törekvő történettudomány is mint történetünk egyik leg22 Arad és Vidéke. 1883/127. 23 Népszava. 1883/27. 24 Banner i. m. 26.
