Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
224 Kovách Géza &==? A kézművesek és a céhek történetéről Helyi jellegzetességre utal a XXXIV. pont, mely a kaszárnyák részéről történő rendelésekre hivatkozik. „A céhnek kötelességében állván mestertársaikat minden alkalmatossággal elősegíteni, ha nagyobb katonai s más efféle, a közszolgálatot illető munkák akadnának, ezeket a mesterek között, kinek-kinek erejéhez képest igazságosan kiosztani tartozik” - fogalmazza meg a cikkely a katonai uniformisok, lábbelik megrendelésének teljesítését. Az említett pécskai céhlevelek további pontjai a beteg, tehetetlen, elaggott mesterek, az özvegyek és árvák felsegítésére vonatkoznak. Más pontok a céh pénzének számadásáról, a tisztségek megválasztásáról, az egyes belső egyenetlenségek eligazításáról intézkednek. A pécskai céhlevelek vitathatatlanul már szabványosított és máshol is elterjedt céhlevél után készültek, de tekintetbe vették a helyi adottságokat, s mint ilyenek híven tükrözik a bomló céhrendszer visszásságait.77 Feltételezhető, hogy a többi Arad megyei mezővárosi céh alapul vette az említett céhlevél-modellt, erre enged következtetni az a tény is, hogy többségük szintén 49 cikkelyes. 1848 előtt általában meggyorsul az iparfejlődés mind Aradon, mind a környező nagyobb községekben. A vidék agrárjellegéből adódik azonban, hogy ezek többsége csakis a helyi fogyasztásra termel, s árucikkeik szélesebb területen való elterjedésének egyetlen lehetősége és helye az időszakos országos vásár. Az adatok tanulmányozása még mindig sok iparfejlődést gátló tényezőről győz meg bennünket. Ennek egyik rákfenéje az állandó kontár-probléma. A korábban még szintén kontárként tevékenykedő céhen kívüli vidéki mesterek a céhkötelék kialakulása után, maguk is „veszetten” küzdenek minden céhen kívüli mester, úgynevezett kontár ellen. A szabad verseny térnyerését azonban nem lehetett meggátolni, hiszen az egyre nagyobb mennyiségben terjedő gyári áru is ezt segítette elő. így minden küzdelem ellenére a kontárok száma folyvást növekszik. Maguk a közigazgatási hatóságok is - az Arad megyei szabadelvű nemesség elveinek megfelelően - általában a céhkötelékek szigorú szabályaival szemben foglalnak állást. A megye 1826-ban a helytartótanácshoz küldött átiratában említi, hogy a mészárosok céhlevelét még nem hirdette ki, mert az az árak emelkedését vonná maga után. „Ajánlatos lenne - említik a leiratban -, hogy a parasztszűcsök, kik nagy számban vannak, ne akadályoztassanak a juhok és bárányok vágásában.”78 A megye visszautasítja a molnárok kérését is, hogy rendeletileg korlátozzák a liszt árulását.79 A pankotai céhmesterek kérését is visszautasítják, kik a parasztmesterek vásári tevékenysége ellen tiltakoznak.80 Ezek az adatok nemcsak a hűbériség válságát jelzik, de annak szükségét is, hogy a központi hatóságok alapos revízió alá vegyék az egész céhrendszert. Sajnos, egyetlen javaslat sem beszél a céhek megszüntetéséről, mindössze megelégszik a szabad verseny ilyen vagy amolyan biztosításával, illetve a céhek hatalmá77 Uo. 78 Magyar Országos Levéltár, Budapest. Dep. Civ. 6-7/1827. 79 Uo. 239/1830. 80 Uo. 2156/1829.
