Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)

Agrártörténeti tanulmányok - Arad-Hegyalja szőlészetéről. Gazdaságtörténeti áttekintés 1848-ig

&===» Arad-Hegyalja SZŐLÉSZETÉRŐL fc=?

199

A világosi uradalom 1778-ban került a Bohus család birtokába. Bohusék Világoson építettek nagy pincét s jelentős uradalmi szőlőket is telepítettek.31

Radnán az aradi minoritáknak voltak szőlői.

Aradkövi, Ménes és Ópálos megmaradt a kamara birtokában. A kamarai szőlők központja Ménes lett, ahol a század végén vincellériskolát is létesítettek.

Az uradalmi szőlőket részben bérletbe adták, részben napszámosokkal műveltették meg, szakképzett uradalmi vincellérek irányítása mellett.

Ily módon a XIX. század első felében nagyrészt kialakult Arad-Hegyalja korszerűnek mondható szőlőtermelése, hegyközségek szerint. Márki Sándor adatai szerint 1832-ben Hegyalja betelepített szőlőinek területe elérte a 12 000 holdat, melyhez hozzáadandó még mintegy 8000 hold síksági szőlő. Ezek össztermelését évi 470 000 akóra becsülte. 1848 körül egyedül a ménesi bortermés elérte a 150 000 akót.32

Minőség szempontjából ez idő tájt a ménesi vörös és a magyarádi fehér borok voltak a legjobbak.

Az 1848/49-es forradalom megszüntette a jobbágyságot. Miután eltörölték a sző- lődézsmát is, az egykori úrbéres szőlők részben paraszti, részben - megváltás útján - polgári magántulajdonba kerültek, a nem úrbéres szőlők pedig megmaradtak uradalmi kezelésben.

Ez új, jól körülírt rendszabályok szerint működő hegyközségi rendszer kialakulását tette lehetővé a XIX. század végétől. A fejlődés töretlenül tartott a filoxéra nagy pusztításáig, mely után új szőlőfajokkal telepítették be Arad-Hegyalja dombjait, szőlőskertjeit. Ennek tanulmányozása azonban meghaladja e rövid dolgozat célját és kereteit.

Néprajzi látóhatár, 2. (1993) 3. 84-95. p.

31 Állami Levéltár, Arad. Urbarialia.

32 Márki i. m. II. 843-846.