Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A Temesi Bánság mezőgazdaságának fejlődése a török kiűzése után, 1718-1828
19 A Temesi Bánság mezőgazdaságának fejlődése a török kiűzése után (1718-1828) A történelmi Bánság felölei a Duna, Tisza, Maros és a Déli-Kárpátok közti területet. Központja, Temesvár másfél évszázadig a törökellenes küzdelem legjelentősebb vára. A Bánság három vármegyét foglal magában: Temes, Torontál és Krassó-Szörény megyéket. A síkvidék lakossága a helynevek tanúsága szerint a török hódításig magyar, Krassó-Szörényben román, de már a XIV. század végétől kezdve nagy tömegben húzódik fel a szerbség. A közel négyszáz éves állandó harcok miatt a magyarság kipusztul vagy elvándorol. 1552-ben Losonczy István hős védelme hiábavalónak bizonyul. Temesvár elesik, s a török külön vilajetet szervez, amely meg is marad 1716-ig, mikor Savoyai Jenő császári hadai bevonulnak Temesvárra. Az 1718-as pozsareváci béke értelmében a Bánát Bécs uralma alá kerül. A Bánság hetven évig katonai közigazgatás alá kerül, gróf Mercy Claudius Florimundus lovassági tábornok lesz a „Haupt-Einrichtungswerk” katonai kormányzója. Elnökletével létrejön a „Lands-Administration des Temescher Banats”, katonai és kamarai tisztviselőkkel, a kerületek élén 11 „Verwalter”-rel és a melléjük kirendelt tiszttartókkal, vámszedőkkel, harmincadosokkal, sótisztekkel és írnokokkal. Mercy, a világosfejű, európai látókörű katonapolitikus mindenekelőtt az elvadult, de termékeny táj újranépesítését tekinti első feladatának. Megindul tehát az újratelepítés. A szerbek elsősorban délre, majd a Tiszai határőrvidékre jönnek tízezrével, saját metro- politájuk vezetésével. A román lakosság is lehúzódik a síkvidékre. Mercy azonban német földről hozat telepeseket, az első hullámot 1718 és 1724 között, legelőször bányászokat és iparosokat. Ezek telepednek meg Lúgoson, Oravicán, Resicán és Temesváron. De nagy számban jönnek parasztcsaládok is, ezek telepednek meg Csákován, Freidorfban, Mercydorfban, Gátalján, Szentandráson, Zádorlakon, Perjámoson és Újaradon. Már ekkor ipari növényeket, szőlőskerteket, rizs- és eperfaültetvényeket telepítenek. Temesváron, Resicán manufaktúrák, kereskedelmi társaságok alakulnak. A század közepén kerül sor a második betelepítési hullámra. A telepesek főleg Hauenstein, Pfalz, Lotaringia, továbbá Württenberg, Hessen és Nassau vidékéről jönnek. Az 1760-as években telepednek meg a svábok Németcsanádon, Nagyszentmikló- son, Hatzfelden, Billéden, Csatádon, Bogároson, Nagy- és Kisjécsán, Marienfelden, Os- ternben, Albrechtsfloron, Altringenben, Újpécsen, Gottlobon, Grabatzon, Lieblingen, Szakálházán, Temeshidegkúton, Traunauban, Angyalkúton, Gyertyámoson, hogy csak a legfontosabbakat soroljuk fel. Az elzászi franciák központja Saint Hubert lett, továbbá Charleville, Lichtenwald, Soltourn, Heufeld s részben Triebswetter. De jöttek ide rizstermelő olaszok, szőlőtelepítő
