Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
144 Kovách Géza &==? Agrártörténeti tanulmányok Hegyköz Csikkért 147 hold 38 hold 23 hold Kenderföldek Összesen 1180 hold 557 П76 Az átadási jegyzőkönyv megemlít még 520 hold remanenciális földet is, melyet később szintén a majorsághoz csatoltak. Keréken az allódium két tagból állt, egy 510 holdas és egy 831 holdas majorból. Szőlősön három major létezett, Ózseréndpuszta 592 hold 1048 □ terjedelemben, továbbá az úgynevezett 422 holdas Bikarét és a 106 és fél holdas Rekettyés. Ennek megfelelően a szőlősi allódium 1142 kisholdat tett ki. A csigerelli allódium 179 hold 1198 □ erdőből, 192 hold 837 □ irtásból és 557 hold szántóföldből állott. Ágrison 1018 hold 407 □ erdő, 78 hold legelő, Aranyágon 4779 hold 427 □ erdő s 9 és fél hold irtás, Magyarádon pedig 25 és fél hold szőlő tartozott az allódiumhoz. Mindent összegezve, az átadás pillanatában a pankotai uradalom 426 % jobbágytelekkel, 1504 jobbágycsaláddal, 435 zsellércsaláddal, továbbá 5989 kataszteri hold 1578 □ majorsági erdővel, 5076 hold majorsági szántó- és kaszálóterülettel s 25 és fél hold majorsági szőlővel rendelkezett. Ehhez adandók még a szerződéses szőlők is. Pankotán gazdasági épületek, Magyarádon pincék, Ágrison pedig erdőgazdálkodáshoz szükséges épületek is voltak. A barakonyi, apáti, buttyini és kiszindiai majorosításról nincsenek adataink. Midőn az említett uradalmak a Dietrich család birtokába jutottak, azonnal újabb határrendezéseket hajtottak végre, s a majorsági és úrbéri földeket mindenütt szétválasztották. Ez a jobbágyság újabb károsodását eredményezte. 1823-ban például a barakonyi jobbágyok azért panaszkodnak, hogy korábban használt erdeiket elvették, később pedig legelőjük megcsonkítása miatt ostromolják a vármegyét. „Amidőn a kamarai igazgatásból kiestünk, határunk felét a tekintetes földesurunk a maga részére tilalmasnak tartotta, a többi részébe a lakosainknak most midőn egy kevés makk termett, azon részünkre kiszabott legelőnkön, most azt a tekintetes földes uraság ismét makkal együtt tőlünk elvette, már most marháink csupán csak kaszáló réteinkre szorulnak” - írják panaszlevelükben a barakonyi jobbágyok.76 77 A barakonyiak úrbéri pert is indítottak földesuruk ellen, mely hosszú évekig eredménytelenül húzódott. Új határrendezést akart a földesúr végrehajtani Pankotán is, ahol még az 1811-es határrendezés miatt támadt sérelmek is orvosolatlanul maradtak. 1826-ban visszavették a szerződéses földeket, majd a korábban pótlásként adott földekről is kitiltották a jobbágyokat. A pankotaiak emiatt úrbéri pert indítottak, minek nyomán 1829-ben a megyei törvényszék úgy ítélkezett, hogy a földesúr köteles azokat új legelőrésszel pótolni, melynek a bokroktól való megtisztításáról is a földesúrnak kell gondoskodnia. Erre azonban nem került sor, mert 1831-ben a pankotai jobbágyok ismét kérik a megyétől sérelmeik orvoslását. Az új földesúr nem sokat törődött a jobbágyok panaszával, hanem a kedvező alkalomra várt, hogy a közhatárokat újrarendezhesse, s a több tagban fekvő allódiu- mot lehetőleg a határ legtermékenyebb részén egy helyre tagosítsa. 1837-ben előbb Pankotán szerette volna megegyezésre bírni a parasztközösséget a telkek újraméretésének 76 Aradi Múzeum Levéltára, 3803. 77 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum, 1555/1822.
