Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
138 Kovách Géza fcs=? Agrártörténeti tanulmányok a puszták, közerdők, az úgynevezett „senki földje” került a majorságok kebelébe, s így egyből elzárták a jobbágyközösségek előtt a további irtást, a további terjeszkedést. Másfelől, ahol lehetett, visszavették az irtásokat. A közlegelőket, melyek korábban felméret- lenül a parasztközösségek szabad használatában voltak, most kettéosztották: úrbéri és majorsági legelőre. A legtöbb esetben a telkek arányában kimértek egy bizonyos legelőrészt a parasztság számára, a többit pedig bekebelezte az uradalom. Ennek következtében megindult a végeláthatatlan úrbéri legelőperek sorozata, melynek legtöbbje elhúzódott egészen 1848-ig, sőt még tovább, s vannak esetek, amikor még az 1921-es földreform sem tett pontot a község és az uradalom legelő- vagy erdőperére. Fiskálisnemzedékek gazdagodtak meg a végtelenségig húzódó legelő- és erdőperek kapcsán, melyek vesztese majdnem minden esetben a parasztközösség lett. Az új típusú Arad megyei majorságok mindenekelőtt árutermelésre rendezkedtek be, ennek ellenére kezdetben nem kimondottan bérmunkára, hanem a hatalmas meny- nyiségű robotra alapozták a termelést, ami nagy általánosságban a robotterhek súlyosbodásához vezetett. A korai kapitalista fejlődés heterogén elemeit tanulmányozhatjuk az Arad megyei uradalmak esetében, melyek nem mondtak ugyan le a rendelkezésükre álló hűbéri szolgáltatásokról, de a bérmunka szerepének növekedése, a korszerű állattenyészetek létesítése, a szerződéskötéses eladási rendszerek kialakulása mindenképpen egy dinamikus, szabadelvű új nemességre vall, mely lassanként az országgyűléseken is a reformok legtudatosabb szószólója lesz. Ez egyben magyarázza, miért lett Arad megye már korán a reformer mozgalom bástyája, miért hajtották oly gyors eredményességgel végre az 1848-as törvényeket, s miért lett Arad 1848-ban a forradalom utolsó bástyája. A kapitalista átalakulás kettőssége - liberalizálás, korszerű gazdálkodás és jelentős feudális maradványok - ugyanakkor magyarázza az osztályellentétek élességét, a parasztmozgalmak tömegét is. 1820 és 1848 között a kapitalista átalakulás tehát Arad megyében is végső soron a tipikus porosz útba torkollik. A robotoltató majorságok nagy gyorsasággal fejlődtek, s bekapcsolódtak az országos méretű kereskedelembe. A gabonaárak csökkenése egyszerre a korszerű állattartást, a takarmánynövények termesztését helyezte előtérbe. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a jobbágyság feudális szolgáltatásai - a robottól eltekintve - már csak kis részét képezték az uradalom jövedelmének. Az egyes uradalmak kialakulásának, megszervezésének és gazdálkodásának elemzése egyébként igazolja a fenti megállapításokat. A kisjenői uradalom Arad megye leghatalmasabb uradalmát József királyi főherceg szervezte meg, kinek Alcsúton is voltak jól megszervezett majorságai.51 Kisjenőt és a környező falvakat 1817 és 1827 között vásárolta meg. Legelőször Kis- jenő került birtokába 128 016 forint és 58 krajcárért.52 1818-ban aztán hozzávásárolta Siklót, Zerindet, Erdőhegyet és Otlakát, 1822-ben Nadabot, Nagyszintyét, Ágyát, Feke51 Mérei i. m. 57., 60., 64. 52 Hofkammer Archiv, Bécs. Fons 13. ex Sept. 1820. 32-33.
