Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
102 Márki Sándor naplói I. 1875 s derülten, szokott élénkségével beszélgetett terveiről. - S fél napra rá elhunyt. - Hányán fogjuk, fiatalemberek, Toldyt olyanul áldani, mint ki utat mutatott, irányt jelölt ki az irodalom iránt való szeretetünknek! Negyedéve, egy esztendőn át, tanárom volt, s akkor ismert is arcomról; mikor Irodalmi Értesítőmet meg akartam indítani, tőle kértem tanácsot, s ő jóságosán szolgált azzal, sőt csekély vállalatomat azontúl is némi figyelemmel kísérte. - És mily nagy azok száma, kik az ő gyöngédségének ily apró- cseprő nyilvánulásait kegyelettel őrizhetik emlékeik közt! - Isten adjon nyugodalmat neki! Este ... mulattam; mi megkönnyezzük nagy embereinket, hanem azt nem tartjuk e könnyezéssel inkompatibilisnek, hogy menten reá tért ne nyissunk jókedvünknek. Tanárjelöltek kerültünk össze a Loogban. Brúdereztem Fuchs Károllyal, Malesevics Emillel, Still Nándorral. Éjfél után Уг 2 tájban vetődtem haza. dec. 11. Most hallom, hogy az öreg Kerékgyártó ellenségei csakugyan célt értek egy részben: kiforgatták a Tanárvizsgáló Bizottságból. Salamon és Fraknói jön be helyette. dec. 12. Megnéztem Toldyt a ravatalon. Alig változott; még nyájas mosolya is mintha ott lebegett volna rajta. A temetési menetet az egyetemi könyvtárig kísértem, ott betértem Józsi bácsihoz, s tőle, 2 leányával, elmentem Beckerékhez; ott találtam Göncz Etelkát is. A jól felszaporodott társaság a Redoutban (legyen: Vigadóban) kószált esti 10 óráig, s ez idő alatt folyton Becker Sarolta mellett lebzseltem. - Nem is mentem föl lakásomra, hanem Jani öcsémnél maradtam hálásra; legalább végre-valahára jól kibeszélgettük magunkat; úgyis csak hébe-hóba akadunk össze. dec. 13. Lakótársam, Henter Gábor elköltözött M[áramaros]szigetre, hova számtisztté nevezték ki. Koccintottunk utoljára. Most már magam vagyok a rezidenciában, összes „Rüstung”-ommal (mert tegnap óta puskát, borjút - mindent, elhozattam a kaszárnyából szállásomra). - Lekly meglátogatott; bálelnök a ... bölcsészethallgatók- nál. Philosophus-bál! Három évi bölcsészkedésem után nem hittem, hogy a negyedik esztendőben még ilyest is megérhessek. Oda már elmegyünk! dec. 14. Mindenesetre érdekes emlék lesz rám nézve azon fiúk névsora, kik első tanítványaim voltak. Ezt ma tudom összeállítani, a következőkben: IV. osztály: Schwarz László. Muraközi K. Ráth Gyula. Barach Henrik. Nagy Ákos. Léderer László. Bogdán Virgil. Fischer Lajos. Krausz Ödön. Deutsch Károly. Bischitz Artúr. Gróf Andrássy Sándor. Steidl László. Apáthy István. Kriesch Aladár. Lónyay Elemér. Földváry Elemér. Marczali Pál. Kiáltosy József. Földváry Antal. II. osztály Tamássy Árpád. Neumann Károly. Neuschloss Elek. Szathmáry Károly. Brode Adolf. Apáthy Kálmán. Landau Lajos. Neuschloss Kornél. Rausch Dezső. Zlinszky Aladár. Bogdán Ferenc. Dáni Balázs. Wahrmann R[udolf], Miklós Aladár, Horváth Lajos, Bajkay József, Földváry Vilmos, Bogdán Richárd, Bezerédy György, Földváry László, gróf Festetich Géza, Ráth Ödön, Rohacsek Nándor, Schön Leó, Kriesch Já-
