Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 5 Márki Sándor naplói elé A történészek a források kutatása közben maguk is sok érdekes forrást hoznak létre. Vannak olyan kutatók, akik gondosan megőrzik jegyzeteiket, kézirataikat, levelezéseiket. A magyar történészek közül az egyik legszenvedélyesebb archiváló Márki Sándor volt. Gyermekkorától fogva írt s kéziratait, majd publikációit nagyon lelkiismeretesen őrizte. A Szegedi Tudományegyetem Könyvtárában elhelyezett, terjedelmes hagyatékában kilencéves korában írott kéziratait, a hozzá érkezett leveleket éppúgy megtaláljuk, mint a historikusi működése alatt keletkezett iratokat. Emellett húszéves korától, 1873-tól 1925-ben bekövetkezett haláláig naplót írt. Kötetünk Márki Sándor naplóinak első részét adja közre. Márki Sándort az 1880-as évek közepétől az első világháború végéig a vezető történészek között tartották számon. A legtermékenyebb kutatók közé tartozott, a szak- irodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia 1244 tételből áll. S ez a terjedelmes bibliográfia közel sem teljes. Ugyanitt száznál több róla szóló írás, illetve vele készült interjú adatait találjuk meg.1 Életművében a kor kiemelkedő szakmai és módszertani teljesítményei közé tartozó monográfiák mellett voltak olyan munkák is, amelyek befolyásolták a korabeli közgondolkodást. Ő írta meg az első teljesnek tekinthető Rákóczi-monográfiát, feldolgozta az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetét. Korai Dózsa-mono- gráfiájával felülírt évszázadok alatt rögzült történeti interpretációkat. Fiatal korától kezdve szívesen dolgozott újságokba, cikkei a szakkönyvek olvasóin túl, szélesebb rétegekhez juttatták el gondolatait. Rendkívül termékeny pályájának bemutatása nem ennek az előszónak a feladata, a korábbiaknál részletesebb, új szempontokat előtérbe állító élet- és pályarajz megírására éppen a napló teljes szövegének megjelenése után lesz lehetőség. Itt most csupán Márki életének legfontosabb állomásait szeretném sorra venni, mintegy támpontként a naplóhoz. Márki Sándor 1853. március 27-én született Kétegyházán, apja az Almásy-ura- dalom gazdatisztje, majd ugyanezen család sarkadi uradalmának tiszttartója volt. A kilenc gyermeket felnevelő Márki János különös figyelmet szentelt gyermekei taníttatására: hét fia közül öt egyetemre került. Márki gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte, a VI-VII. osztályt Pozsonyban végezte, majd Budapesten tett érettségi vizsgát. Negyedikes gimnazista volt, amikor publikálni kezdett, 1868-ban Nagyváradon kimondott feltűnést keltett, amikor Biharmegye rövid története c. újságcikk-sorozatában összefoglalta a megye történetét. Pozsonyi gimnazistaként már országos lapokba, többek között a Századokba is írt.2 1872-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára, tárgyként a történelmet és földrajzot választva. Egyetemi hallgatóként a korábbiaknál is többet publikált. Tanulmányainak befejezésekor tanárainak többsége szép pálya előtt álló fiatal kollégaként tekintett rá. Presztízsét különösen megemelte az általa szerkesztett, s nagyobbrészt általa írt könyvészeti folyóirat, az Irodalmi Értesítő.3 Az önkéntes év leszolgálása és a tiszti vizsga letétele után 1877-ben Aradon kapott középiskolai tanári katedrát. Egy gyorsan fejlődő regionális központ gimnáziumának agilis, jó szellemű tanári karába került. Részese lett a tanügyi reformtörekvéseknek, maga is 1 Klukovitsné Paróczy Katalin-Rácz Béláné-Szabó Éva: Márki Sándor szakirodalmi munkássága. Szeged, 1992. 147 p. 2 L. erről bővebben: Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került - Márki Sándor indulása. A mull felfedezői. Szerk. Erdész Ádám-Katona Csaba. Gyula, 2011. 77-97. p. 3 Irodalmi Értesítő. Az 1874-ben megjelent magyar könyvek jegyzéke. Szerk. Márki Sándor. Bp., 1. évf. 203 p. Ua. 2. évf. 1875. 214 p.
