Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1886 405 az időt Gáborékkal töltöttük. Gábor fegyvergyakorlatra van behíva, s most ők is ide jöttek, Gyula felé menve; Gábor is beteges. aug. 15. Beliczey főispán és Bunyitay azon figyelmeztetésére, hogy Ipolyi püspök várja látogatásomat, bementem Ipolyihoz, ki egy kis szemrehányást tett, hogy azonnal meg nem látogattam, s magánál tartott ebédre. Bágyadtabb, mint tavaly; [Nagyjváradot, „e piszkos várost” nem szereti, panaszkodik, mennyi csodálatos kéréssel alkalmatlankodnak neki, s azt mondja, meghalni jött ide. Részvéttel tudakozódott Lajos után. Jolánról (ki unokahúga), mint mondá, gondoskodik (hanem me. 7000 frt-nyi adóssága, úgy látszik, édesapám terhe marad). Ebéd után (az ebéden még dr. Hoványi, Radnay, Bunyitay s 3 kispap volt jelen) Munkácsyról és Haynaldról adomázott. - Műgyűjteményeit itt előnyösebben helyezhette el, mint Sz [ént] kereszten. - Délután meglátogattam a jó Dondét (Buzásy Bertit) és sógoromat, Bozóky Bélát. Velők mentünk este a színházba, hol a Cigánybáróval gyötrődtünk. Sarkad, aug. 16. Feleségemet, kislányomat [Gyula] váriba küldtem, magam (Cséffán az öreg Toperczer Miklóssal és Ferdényi Olivérrel találkozván) Sarkadon szálltam ki. Ismét kikocsiztunk. Este már minden cselfogást elő kellett venni, hogy Lajost visszatartóztassuk a Gyulára meneteltől. Szűkebb családi tanácsban úgy állapodtunk meg, hogy mivel Lajost itt tartani, marasztani csínján többé nem lehet, Gyulára, vagy [Nagy]- váradra pedig (a Püspökfürdőbe, hová szintén minduntalan kívánkozik, noha annak 2 év előtti használata óta sokat fáj a feje) nem tanácsos bevinni, gyógykezelés végett Budapestre szállítjuk őt. Imre a gyulaiakkal való értekezés végett, holnap reggel megy Gyulára. aug. 17. Húztuk a kocsikázást, a tálalás idejét stb., hogy Lajos lemaradjon a déli vonatról, mellyel el akart menni, bár felesége is kijött. A lemaradás miatt szokatlanul ingerült volt szegény, ellentétben tegnapi jókedvével. Délután kijött Szekér Gyula és Imre is, és elhatároztuk, hogy ma este még kényszerrel is fölvisszük őt. Erre szerencsére nem került sor. Látszólagos lelkesedéssel fogadta azon indítványomat, hogy nézzük meg a történelmi kiállítást, s erre, csakhogy szabaduljon Sarkadról, ő is örömmel vállalkozott, bár 1-2 perc miatt már azt kérdezte, miért megyek föl én? Őt a vadászkürti ebéd vonzotta.... Nem tűnt fel neki, hogy orvosa, dr. Berke István s ápolója és gyermekkori barátja, Maár Pista kertész is velünk (Szekér, Imre s én) jön. Feleségét előreküldtük Gyulára, hogy gyöngeségével más határozatra ne bírja szegény Lajost, kinek Csabáig igen jó kedve volt, s oly szépen dalolt, s oly vígan, mint csak régen. Fogja-e még tehetni?!... Budapest, aug. 18. [Békés]Csabán az éjjel kissé rosszul lett Lajos, kedve is elment; aludni nem tudott; Pusztapón kiszállt a vasúti kocsiból, s futni kezdett: alig tudtuk ketten megfogni Imrével. Azután a Tiszát emlegette s várta nagyon.... De, bár különben is elég izgatott volt, más bajt nem okozott, sejtelmével sem bírva, mily iszonyú útra visszük. Mindamellett egy pillanatra sem hunyhattuk be szemeinket. Budapestre megérkezve jobb kedvű lett, mert pénzt kapott. Szerencsére nem sikerült Imre azon terve, hogy a Rókus Kórház által szállíttassuk be Schwartzerhez, s így akadálytalanul hajtathattunk kedvenc szállójába, a Nemzetibe. Imre és a dr. azonnal Schwartzerhez mentek, megbeszélni a teendőket, s miután Lajos megreggelizett, Kis Libornál megnyirat- kozott, s néhány bevásárlást tett, a visszatérő Berke felbiztatta őt, hogy menjenek
