Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
1 ______________________________Márki Sándor naplói I. 1876_______________________127 aug. 4. Ellenség voltam. Promontor alatt vertek meg, segítvén nekik istennek teljes szájjal mosolygó napja is. aug. 5. A [Nagyjkovácsi és Hidegkút közt levő magaslatokon vitézkedtem; 10 szál magyarból álló schwarmunknak meg sem kottyanván három teljes kompánia. aug. 6. Holnaptól kezdve „Waffenruhe”. Nem is szokás 30 °R-ban exercírozni. Ha e jó hír kontójára a tegnap és ma estét azon kemény elhatározással töltöttem Irénke körében, hogy ott fogom biz’ én tölteni a holnapit is, az talán nem egészen megrovás alá eshető eljárás vala. aug. 7. Végre kitrécselhettem magamat a Söhlyában az öreg Kerékgyártóval. Persze, tele van panasszal, melyek nagyobb része Salamon ellen irányul, ha csak burkolva is. Művelődéstörténetét, mely 14 kül [önféle] rovatot fog tartalmazni, Kiliánnál nyomatja, s valami 45 ívre tervezi; kéziratban idáig csak valami 160 lap van meg. Sajnálkozik, hogy csak ily rövidletet adhat. Az Árpád-kori részt azonban 1859-ben kezdett nagy művelődéstörténelme arányában szándékozik kidolgozni. „Ezzel még adós vagyok a közönségnek.” - Hallgatóinak számával meg van elégedve, mert bár nem vizsgáló tanár többé, 150 bölcsészethallgatója ma is akad, a jogászok pedig pláne a régi meny- nyiségben keresik föl. aug. 8. A lapokból olvasom, hogy (Simándi) Kállay Gizella e hó 6-án 25 éves korában elhunyt. Igen derék, jó leány volt, kinek nem kellett volna csak eddig is pártában maradnia; ez azonban rajta állott. Pár alkalommal jól elbeszélgettünk, illetőleg beszélt ő, mert a társalgásban igen ügyes volt, és szerette a maga számára okkupálni a terraint. Félig-meddig magyar atyafiságba léptünk volna közelebb, mert unokabátyja, Kállay István, kit különben nem ismerek, Bozóky Gizát veszi el. - Mindössze egy levél maradt tőle emlékemül. Az ugyan elég prózai: egy nevelőt kér keríteni. De hát mégis emlék. A mi társalgásunk úgyis csak efféle körökben mozgott, legföljebb azért leckéztetett, hogy nem forgolódom eléggé a világban. - Elhunytát igaz részvéttel sajnálom. Laukó Bercinek a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához rendes tanárrá lett kineveztetését hozza a hivatalos lap. aug. 9. Papp Imre, Münchenből hazajövet meglátogatott. Jövőre Kolozsvárott tanul s lesz önkéntes. Denique, csak igaz marad Ovid sóhaja, melyet a jó öreg Kolmár így ásított át magyarra: „Nem tudom, a honi föld mi varázzsal vonzza az embert, / Hogy szent emlékét soh’ se felejti szívünk.” - Elég nekünk a külföldből egy év! aug. 10. Miskolczy Barna 6-án feleségül vette Némethy Erzsikét, röpítvén őt [Nagyváradról Gyulára. Mint kisdiák 1-szer vagy 2-szer voltam Némethyéknél ([Nagyváradon) tánccolonne-ban; akkor még apró lányok voltak a nagysámok, hanem hát (bölcs mondás lesz ez): kinőtték magukat és sok váradi gavallér fejét megzavarták. - No, de ezt csak egy korábbi emlékezet kedvéért, a kronológia újabb dátumai, itt legalább, engem nem érdekelhetnek. - Miskolczy jelenleg gyulai közjegyző.
