Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1876 115 Este 9 óra tájban budapesti lakásomra érkeztem. Megírtam ezt az igazán „si­ralmas króniká”-t, s most lefekvéshez készülődöm, hogy holnap újra kezdjem kegye­lettel törődni nemigen engedő egyhangú életemet. Igazi ember, igazán érző és érzelmét annyi más fájdalmas arc és könnyes szem láttára titkolni nem tudó ember voltam ez utóbbi 3 nap alatt; holnap fölébred a ba­kakáplár s tanárjelölt, s utánajár tennivalóinak. De, ha generális lesz is a bakakáplár és oktatásügyi miniszter a tanárjelölt, akkor is legjobban fogja ismerni a történet minden kronológiai adata közt azt, mily életbevágó jelentőségű dátum reá nézve az 1876. ápr. 19-e! Édes jó anyám, ki annyira szerettél, s akit áldva áldlak haló poraidban: adj én­nekem hitet jelenben, jövőben, hadd maradjak én meg szerető fiadnak - szerető fiadul igaz úton járva; hadd emlékezhessem szavaidra mindig, álljon szelíd arcod előttem szüntelen, hogy az élet minden viszontagságában égi lakásodból igaznak ítélhess. A te szent erényed fényeskedjék nekem! Örök világosság fényeskedjék neked! ápr. 23-24. Napos voltam az Abteilungban. ápr. 25. Staub értesített, hogy a II. osztályban átveszi tőlem a földrajz tanítását, Kár­mán pedig a IV.-ben a történetét. Most ti. sokkal inkább akadályoztatna a tanításban a katonáskodás, csak 3 délelőttöm (hétfő, szerda, péntek) lévén szabad; ebből is el­vesznek úgyszólván minden héten egyet holmi Übungsmarschra stb. ápr. 26. Utolsó órámat tartottam a IV. osztályban; a Il.-ban már ma Staub adott elő. Összesen egész éven át 56 órám volt; ebből 29 a történelemre, 27 földrajza esik. ápr. 27. Aigner levélben felszólított, hogy a saját szerkesztésében folytatandó Figyelőnek munkatársa legyek. Ide ragasztom édesanyám szemfödelének egy darabját s a ravatalon kebelén nyugvó koszorúnak egy levelét.9 ápr. 30. Megnéztem a Várszínháznak ez évadban utolsó előadását, Szigligeti Lelencét. A délutánt jóformán Évvával töltöttem, duettben bosszankodva, hogy tanári pályára készültünk, mikor oly ellentmondó rendeletekkel kell küzdenünk. 9 A szemfedéldarab és a levél beragasztva. Ugyancsak beragasztva Márki Jánosné gyászjelentése, melynek szövege a következő. Márki János maga és gyermekei: István, neje Linde Márta és gyermekeik, Gábriella, István, Béla és Jolán; Albert, neje Dutkay Róza és gyermekeik, Albert és Olga; Júlia, férj. Szekér Gyuláné és gyermekeik: Gyula, Jenő és Andor; Imre, neje Bozóky Kornélia és gyermekük, Irén; Lajos, Sándor, János, Gábor és Mária; továbbá, Zay Alojzia, férj. Ferenczy Illésné, Zay Borbála, Zay János s Zay Mária, férj. Püspöky Bertalanná s számos rokonok nevében is fájdalomtelt szívvel tudatja forrón szeretett neje, édesanyjuk, nagyanyjuk, testvérük s rokonuk, MÁRKI JÁNOSNÉ, szül. ZAY JULIÁNNÁNAK f. évi ápril hó 19-én, reggeli 6 órakor, rövid szenvedés után, élte 59., boldog házasságuk 35. évében történt gyászos elhunytát. Az üdvözültnek földi részei, f. hó 21-én - pénteken - de. 10 órakor fognak a sarkadi róm. kát. közsírkertben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szentmise pedig f. hó 22-[én] de. 10 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Sarkad, 1876. ápril 19. Béke hamvaira!

Next

/
Oldalképek
Tartalom