Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1876 115 Este 9 óra tájban budapesti lakásomra érkeztem. Megírtam ezt az igazán „siralmas króniká”-t, s most lefekvéshez készülődöm, hogy holnap újra kezdjem kegyelettel törődni nemigen engedő egyhangú életemet. Igazi ember, igazán érző és érzelmét annyi más fájdalmas arc és könnyes szem láttára titkolni nem tudó ember voltam ez utóbbi 3 nap alatt; holnap fölébred a bakakáplár s tanárjelölt, s utánajár tennivalóinak. De, ha generális lesz is a bakakáplár és oktatásügyi miniszter a tanárjelölt, akkor is legjobban fogja ismerni a történet minden kronológiai adata közt azt, mily életbevágó jelentőségű dátum reá nézve az 1876. ápr. 19-e! Édes jó anyám, ki annyira szerettél, s akit áldva áldlak haló poraidban: adj énnekem hitet jelenben, jövőben, hadd maradjak én meg szerető fiadnak - szerető fiadul igaz úton járva; hadd emlékezhessem szavaidra mindig, álljon szelíd arcod előttem szüntelen, hogy az élet minden viszontagságában égi lakásodból igaznak ítélhess. A te szent erényed fényeskedjék nekem! Örök világosság fényeskedjék neked! ápr. 23-24. Napos voltam az Abteilungban. ápr. 25. Staub értesített, hogy a II. osztályban átveszi tőlem a földrajz tanítását, Kármán pedig a IV.-ben a történetét. Most ti. sokkal inkább akadályoztatna a tanításban a katonáskodás, csak 3 délelőttöm (hétfő, szerda, péntek) lévén szabad; ebből is elvesznek úgyszólván minden héten egyet holmi Übungsmarschra stb. ápr. 26. Utolsó órámat tartottam a IV. osztályban; a Il.-ban már ma Staub adott elő. Összesen egész éven át 56 órám volt; ebből 29 a történelemre, 27 földrajza esik. ápr. 27. Aigner levélben felszólított, hogy a saját szerkesztésében folytatandó Figyelőnek munkatársa legyek. Ide ragasztom édesanyám szemfödelének egy darabját s a ravatalon kebelén nyugvó koszorúnak egy levelét.9 ápr. 30. Megnéztem a Várszínháznak ez évadban utolsó előadását, Szigligeti Lelencét. A délutánt jóformán Évvával töltöttem, duettben bosszankodva, hogy tanári pályára készültünk, mikor oly ellentmondó rendeletekkel kell küzdenünk. 9 A szemfedéldarab és a levél beragasztva. Ugyancsak beragasztva Márki Jánosné gyászjelentése, melynek szövege a következő. Márki János maga és gyermekei: István, neje Linde Márta és gyermekeik, Gábriella, István, Béla és Jolán; Albert, neje Dutkay Róza és gyermekeik, Albert és Olga; Júlia, férj. Szekér Gyuláné és gyermekeik: Gyula, Jenő és Andor; Imre, neje Bozóky Kornélia és gyermekük, Irén; Lajos, Sándor, János, Gábor és Mária; továbbá, Zay Alojzia, férj. Ferenczy Illésné, Zay Borbála, Zay János s Zay Mária, férj. Püspöky Bertalanná s számos rokonok nevében is fájdalomtelt szívvel tudatja forrón szeretett neje, édesanyjuk, nagyanyjuk, testvérük s rokonuk, MÁRKI JÁNOSNÉ, szül. ZAY JULIÁNNÁNAK f. évi ápril hó 19-én, reggeli 6 órakor, rövid szenvedés után, élte 59., boldog házasságuk 35. évében történt gyászos elhunytát. Az üdvözültnek földi részei, f. hó 21-én - pénteken - de. 10 órakor fognak a sarkadi róm. kát. közsírkertben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szentmise pedig f. hó 22-[én] de. 10 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Sarkad, 1876. ápril 19. Béke hamvaira!