Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
80 Márki Sándor naplói 1. 1875 mérdek van, kezdve 1849-től, midőn mindenféle kiszolgált szegény honvéddel históriát íratott a jó öreg Bucsánszky, csak azért, hogy néhány forinttal könnyíthessen az író bajain. Tartozást nem szokott exequálni; 45 év óta nem volt egy ilynemű pere sem. - „Históriá”-it, melyekről az ügyvezető egész apológiát tartott, 10000 példányban szokta nyomatni, s azokból gyakran ezrével is szokott megrendelést kapni. Most azonban az üzlet pang, s az öreg, hogy régi megrendelőit és adósait ne zaklassa, inkább maga csinált 60 000 f[r]t-nyi adósságot. Stb., stb. Valóban, így közelről nézve az ember igazi tiszteletet érez az ősz Bucsánszky iránt, ki félkrajcáros históriákkal szoktatta a népet az olvasásra; távolról pedig szánó mosollyal nézzük az ő mecénássága alatt virító ponyvairodaimat. máj. 15. Reggel 5 órakor elindultunk Visegrádra és Esztergomba, az Olvasókör firmája alatt. Voltunk vagy 120-130-an. Pulszky és Henszlmann is velünk jött, s útközben az első igen sokat adomázott, engem pedig néhány könyvészeti kérdéssel „keresett” meg. - 11 óra tájban végre-valahára Visegrádra értünk, s azon szerencsés helyzetben voltunk, hogy a romokról magától azok restaurátorától, Henszlmanntól nyerhettünk felvilágosításokat. Amennyire az idő engedte, mindent összejártunk; lebocsátkoztam a koronatartó helyre is, melynek levegője jobban lehűtött, mint 100 adag fagylalt. - 2 óra felé Esztergomba indultunk, s ott 5 óra körül kaptunk ebédet; Pulszky és Henszlmann Visegrádnál, illetőleg Nagymarosnál elhagytak bennünket. - Megnéztük a bazilikát, s fölmásztam a sírbolttól a toronyig. A sok tekintetben remek építmény megtekintése után nemsokára a bálba, resp. táncmulatságba mentem. Nem volt szándékomban táncolni, hanem Földváry Pista bemutatott nővérének, s így ezzel eljártam egy négyest. Csinos nagysám volt, kivel közösügyes beszédet kellett folytatnom, szólván magyarul és németül. - 11 órakor már lakásomon voltam, Wonwermansszal együtt. Ez a szállás valami kurtakocsmaféle grand hotelben volt, s nem lehet azzal vádolni, hogy valami túlságos sok kényelmet nyújtott volna. Pulszky adomáiból néhányat idejegyzek: Deák egy követválasztás alkalmával kifejlődött verekedés zajára elősiet, s a tömegre rivall: „Le a botokkal!” Mindenki letette, kivéve egy suhancot. „Le a bottal!” - formed rá Deák. „Hát osztán mír?” „Azért, mert lócsecs való a te markodba, nem bot!” - kiáltott Deák. S használt. A legény letette a botot. Deák ezt az adomát mint logikai példát szokta idézgetni. „Argumentum ad hominem!” - mikor kitűnő logikáját dicsérik. Néhány év előtt Három őszinte szó23 címmel egy röpirat jelent meg. Pulszky egy ízben Deáknál volt. Deák széke alól előhúzta a nevezett füzetet; eddig rajta ült.- „Olvastad?”- „Lapozgattam benne.”- „Mit szólsz hozzá?”- „Nem emlékezem az egyes tételekre.”- „No, hát majd felolvasok belőle, s te mint igaz barátom, felelj rá, igazak-e azok, miket rólam ír.” Deák erre ilyenformákat olvasott: „Deák vénül. - Igaz-e ez?”- „Igaz.”- „A politikától mindinkább visszavonul.”- „Igaz.”- „Az országgyűlésen másképp beszél, mint a párttanácskozmányok szerént kellene. Igaz-e ez?” 23 Mentovich Ferenc-Szász Róbert: Három őszinte szó. Marosvásárhely, 1870. 14 p.
