Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

JT^ötetünk Márki Sándor naplóinak első részét adja közre. Márki Sándort (1853-1925) kortársai az 1880-as évektől az első világháború végéig Magyarország vezető történészei között tartották számon. A szakirodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia több mint 1200 tételt számlál, köztük olyan műveket, mint az első Rákóczi-monográfia vagy a történész Horváth Mihályról írott életrajz.

Pályáját aradi középiskolai tanárként kezdte, majd 1886-ban Budapestre került. Életében a nagy fordulatot az 1892-es esztendő hozta: az Akadémia tagjává választották és kinevezték a kolozsvári egyetem tanárává. Történészként, egyetemi tanárként csakhamar Kolozsvár kulturális életének meghatározó személyisége lett. Az is maradt 1921-ig, mikor is a Szegedre telepedő kolozsvári egyetemet követve maga is az alföldi városba költözött.

1873-ban, húszéves egyetemi hallgatóként kezdett naplót írni, s naplójegyzeteit élete végéig vezette. A hatalmas naplófolyam egyedülálló forrása a magyar történettudomány történetének. Haszonnal forgathatják mindazok a kutatók és olvasók, akik meg akarják ismerni a dualizmus kori középosztály életét és gondolkodását. A napló Kolozsvár 1890 utáni három évtizedének is páratlan forrása, az 1918 és 1921 közötti, különösen terjedelmes rész, a Metamorphosis Transsyívaniae címet viseli. Ezt a részt és a feljegyzések közé illesztett dokumentumokat eleve az impériumváltás forrásanyagának szánta a szerző.

A most megjelenő első kötet az 1873 és 1892 közötti, aradi, budapesti évek krónikáját és az első kolozsvári félév eseményeit tartalmazza.