Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

596

Márki Sándor naplói I. 1891

konferenciát. íme, 20 évi históriaírás után még mindig geográfusnak tartanak: hiába pályázom minden históriai tanszékre, ami csak akad.

febr. 20.

Pályázik Mangold is, és biztat, hogy együtt csináljuk meg a folyamodást. Marczali szintén házal. Furcsa, hogy annak a kettőnek van legkevesebb kilátása a kineveztetésre, akinek legtöbb az érdeme. - Lóczy Aradhoz több új fotográfiát adott. Már tegnap is faggatott, kit biztasson fel, hogy a történelmi földrajz magántanárságára habilitáltassa magát? Kit ajánlhattam méltóbbat, mint Csánki Dezsőt, kinek régebben a képesítés ügyében tett lépései nem vezettek sikerre. Azóta Csánki megnőtt, s ha talán nincsenek is különösebb pártolói, nem könnyen mellőzhető ember többé.

febr. 21.

Pruzsinszkyt kinevezték hozzánk rendes tanárnak. Vele s Váczy Jánossal barátságot ittam.

febr. 22.

Az öreg Pásztélyi püspök megvette a Hársfa utcai házat, melyben lakom, 65 000 frt-ért. Az öreg a múltkor lakásomban lévén, nagyon szívesen fogadtuk; s most kijelentette, hogy el nem ereszt bennünket, inkább nem költözködik be lakásomba, melyet maga szeretett volna megtartani, vagy pedig épít olyan lakosztályt, amilyen nekem tetszik.

febr. 23.

Horvát Árpád másfél év óta biztatott, folyamodjam a középkorra; most kijelentette, hogy nem vehetne föl a hármas candidatioba, mert Károlyi, Lánczy és Marczali nem maradhat ki! - Az öreg Kerékgyártót, ki jan. 9-[én] szerencsétlenül elesett a jégen, s azóta a szobát őrzi, meglátogattam. О kérés nélkül megígérte, hogy reám szavaz. A kávéházban Lánczy is fölkeresett; nem tetszett neki, hogy pályázom a középkorra, s talán azért adott a kolozsvári ügyben lutheránus feleletet.

febr. 24.

Tóni nagyon elkeseredett levélben tudatta feleségemmel, hogy Székács Melániával való viszonyától, állítólag a lány beleegyezésével, a szülék eltiltották.

febr. 25.

Sztrojiny kollégámat, 10 évi supplensség után, Aradra nevezték ki rendesnek, de csak szeptembertől; helyébe Simonkai jönne.

febr. 27.

24-én kaptam Sarkadról az első hírt édesapám rosszullétéről; ma Berti is aggasztónak jelezte állapotát; az éjszaki vonattal tehát azonnal Sarkadra utaztam.

Sarkad, febr. 28.

Hajnalban érkeztem Sarkadra. „Megjött az én Sándor fiam? - Hol van?!” - kiáltott édesapám, s elém akart jönni. Nem engedték, természetesen, de én siettem hozzá; rendkívüli örömmel fogadott; egyfolytában - bár nem aludtam az éjjel - vagy

1 Vá óráig beszélgettem, s a reggeli után, melyet ő sürgetett most már legjobban, üdítő álomba merült. Délig itthon volt Jani öcsém is, és a napot, a még élő 4 fiú, majd Mariska társaságában jókedvűen töltötte édesapám, s e nap sokat segített rajta. Pedig

2 nap előtt oly gyenge volt szegény, hogy már a végsőtől féltek. Dr. Simon szerént hátgerinclobja van; pár nap múlva fölkelhet ugyan, de baja ismétlődni fog. Isten őriz