Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
562 Márki Sándor naplói I. 1890 hogy - ne verhessék be ablakait. A budai vár bombáztatásakor családja az ablakokat a padlásra rakatta fel, hogy ne törjön össze annyi. Az első bomba azonban úgy szétszórta a házfedél cserepeit, hogy egy ablak sem maradt épen. A forradalom után Theresienstadtba zárták, hol cseresznyemagból stb. mindenféle kosarakat készített emlékül. Mikor 1855-[ben] kiszabadult, rokonait sorra látogatta - s azután horvátországi birtokára vonult, hol majdnem elfeledve halt meg. (Most kezdik már elismerni, mily nagyon tisztakezű ember volt.) Még minisztersége előtt szinte mindennapos volt nála b. Locatelli és Mérey. Amaz piperkőc és kényes szájú volt; száját festette és a legfinomabb szivarokat szíttá. A gyerekek megpaprikázták a szivarok végét, és gyönyörködtek, milyen torz képet vág Locatelli, ki szólni mégsem mert. - Mérey mindig tubákolt. Szelencéjét egyszer elcsenték s kiürítették a gyerekek és - levelibékát tettek bele. Mikor azután ebéd közben szippantani akart Mérey, majd elájult meglepetésében. Stb., stb. Családja elzüllött, s Pistáéknak jólesnék most, ha szebb napok emléktárgyaiból egy kis pénzt kaphatnának. febr. 11. Csikyvel, ki most az Örök törvény és Euripides Kyklopsamak mézesheteit éli, évődtem, hogy neki, ki már vagy 20 darabot írt, már gratulálni sem érdemes. Pedig, mint mondja, elfogadja szívesen, mivelhogy túl van az első előadáson. Idáig primadonnákkal volt baja; most a férfiak keserítik, pl. Szacsvay, „a vén szamár”. Semmiképp sem akarta játszani szerepét, mert - mint mondta - nagyon csökkentené tekintélyét, ha őt törvényszéki elnök létére írnoka - összeszidná. Elkeseredésében Csiky már aznap vissza akarta vonni darabját. A Kisfaludy Társaságban Goethe Iphigeniájának fordítását s Karint is megdicsérték. Új dolog volt rá, mikor mondtam, hogy Iphigenia Csengeri Jánostól való, kinek azonban tegnap, az Egyet [emi] Könyvtárban, ezért mégsem mertem gratulálni. Akkor jött a kávéházba Császár Elemér, kinek gratuláltam, mert helyettesből rendes tanár lett. Csiky, mint kimenet megvallotta, kissé restelkedett, mert azt gondolta, a belépő Csengeri, s én a dicsérethez kívánok jókat. - Szóval a Koronában eltereferél az ember; éppen tegnap mondta Salamon, milyen nagyon elkelne, ha valami vendéglőben vagy kávéházban, meghatározott időben, biztosan számíthatna az ember társaságra; s hogy ezentúl ő is el-eljön a Koronába. De már ezt nem hiszem. Vagy hogy a Korona sorházában keres bennünket az öreg? febr. 12. Singer és Wolfner a Komáromy-Péterfy-féle olvasókönyvbe írt néhány földr. olvasmányért 50 frt-ot adott. Pedig azt hittem, csak „barátságból” kívánja Péterfy. febr. 13. Dedinszky Margit hazament anyjához. - Berecz arról beszélt, hogy az idei bécsi geogr. kongresszusra tömegesebben kellene fölmennünk, s a kongresszust majd Budapestre meghíni legközelebb. febr. 14. Nagy Iván, feleségestől benn járván, kijelentette, hogy ismét jelöl az Akadémiában, s erre Schwarcz Gyulát is fölkéri. Egyúttal az egész vakációra meghitt bennünket. febr. 15. Juliska névnapját virágokkal, Mariska verssel, zongorával, kézimunkával ünnepelte ez az én kis családom. A vers szerént: „Boldog ez a kicsi család / S még boldogabb lesz általa... / Éljen soká, nagyon soká / E kis család őrangyala!”
