Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1889

557

dec. 25.

Tóni is megérkezett. Az ünnep első napját édesapámnál egész csendben töltöttük.

dec. 26.

Ebéden Bertinél voltunk, János estéjét pedig valami 37-en természetesen édesapámnál. Az unokák közül csak lányom köszöntötte őt fel, éspedig francia verssel, meg ennek fordításával. A szokott ünnepi szónok, Osváth Imre bátyánk beteg lévén, én mondottam köszöntőt édesapámra. Imre sírt, s édesapám is törölgette nagy titokban szemeit. Áldja őt meg Isten minden jóval, hosszú, boldog élettel! - A gyulai cigányok is eljöttek, s a fiatalok azután éjfél utánig táncoltak. Édesapám nagy kedvvel hallgatta a zenét (még a verklist sem tudja elkergetni) és Heletya mérnök dalait. Még ő mutatott legkevesebb hajlandóságot a lefekvésre.

dec. 27.

Jani, ki Barnuskájával tegnap érkezett, és Zsigáék hazautaztak. Délután meglátogattuk Imrééket Feketeéren. Este a lapokból sajnálattal értesültem Visi Imre haláláról. Mint képviselőt és lapszerkesztőt nem ösmertem; mint egyet, hallgató gyakran találkoztam vele. Négy hónappal volt idősebb nálam. Ny. b.!

dec. 28.

Tóni hazament. A vitézség jan. 5-[én] telik ki.

dec. 29.

Édesapámnak, mint mondja, ez évben 11 000 frt jövedelme volt, s ebből gyerekeire (főképp Gáborra és Mártháékra) 2000 frt-nál többet fordított. - Imre leányának, Irénnek, kedvencünknek 15. születésnapját édesapámnál ültük. Feleségem Hoffmann-néval kiment Nyékre Dutkay Dezsőékhez.

dec. 30.

Feketeéren ebédeltünk. Mariska húgomnak (Nuszbeknénak) leánya született. Éljen! — Feleségem szép bölcsőtakaróval rukkolt ki. - Köpesdy is, Zirzen is írja, hogy az előadások csak 7-én kezdődnek.

dec. 31.

Meglátogattam az öreg Osváth Imrét, ki most már reconvalescens. Este vagy 15 gyerek jött kántálni édesapámhoz, hogy „Új esztendő / Vígságszerző, / Most kezd újulni; / Újulása / Víg örömet / Most kezd hirdetni.” Ezt a folyosóra kilopózva, feleségemmel én is elénekeltem, s édesapám, nem ismerve föl hangunkat, nekünk is kiküldte a krajcárt. Eltettem szerencsekrajcárnak.

Ez évem így is elég szerencsés volt. Gábor öcsém elhunyta s Juliska néném válása nagyon szomorított ugyan, s bajok egyébként sem hiányzottak; másrészt azonban anyagilag jól álltam, saját családomban boldog voltam, tapasztalataimat utazásokkal öregbítettem stb., szóval nem éltem hiába ez évben. Hála érette Istennek, ki továbbra is tartson meg bennünket oltalmában!