Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1889 537 Trümmelbach csodás vízesése, elemi erővel ható zúgása, előtörése vagy a Staubbach pára- és leheletszerű vízesése s a természet ezen kedvessége egészen felvillanyoztak bennünket. E délután Hoffmann volt előttünk a legnépszerűbb név, mivelhogy nem engedett el bennünket a Jungfrau s környéke látása nélkül. Este 8-kor tértünk haza a tündérvölgyből, és sokáig fülünkben csengett még az alpesi kürt s a szép patak moraja. Luzern, júl. 21. Éppen fogadónk átellenében volt a vasútnak egy felszállóhelye, hol addig is, míg vonatunk indulhatott, poggyászunk után magunkat is megmérettük a mázsálón. 80-102 kiló közt vibrált a mérleg nyelve, mikor Zachar stb. ráültek, 60-nál állapodott meg, midőn én foglaltam rajta helyet; s ezen még a vasútiak is nevettek. Hát még, ha tudták volna, hogy otthon az én Rózsi húgom (Berti lánya) 10 éves gyerek létére 56 kilós. A vasút azonban anélkül indult tovább, hogy ők ezt megtudták volna. - Pár pillanat múlva a Brienzi-tavon az Oberland nevű gőzösre szálltunk át, s épp oly jól megfigyelhettük a természet szelíd szépségeit (melyeket az itt-ott feltűnő jegesek körvonalainak feltűnése is emelt), mint amily bőségesen tanulmányozhattuk a népviselet élénkségét: éppen vasárnap lévén. Brienznél ismét vasútra ültünk, s úgy robogtunk Meiringen felé, honnan kocsin folytattuk utunkat a Reichenbach vízesése és az Aar áttörése völgye felé. Ezt csak egy év előtt tették járhatóvá, s ha megtekintettük, nem Bädecker, hanem az interlakeni vendéglős érdeme. Ez tudott, amaz még nem értesült róla. Félórai gyaloglást tettünk a felséges völgyben, mely tiszta képet nyújt egy kanyonról; a több száz méternyire bevágódott s néhol összehajló, sőt barlangszerűen összeérő sziklafalak aljában, egy képződő félben levő völgy mélyében vadon zajongva vájt magának utat az Aar, melynek bal oldalán, néhol a jobbikra is átcsapva, az utas vaskarzaton haladhat. Helyenként, hol oly szűk a sziklavölgy, hogy kinyújtott karjaink jobbról-balról érinthették a falakat, nótára gyújtottunk, vagy éljenzésre fakadtunk; hogy sovinizmusról ne vádoljanak, megmondom, csak azért, hogy kipróbáljuk a visszhangot, mely öblös hangon válaszolt a mi kornyikálásunkra. De hát sok turista jött utánunk és velünk szembe, csakhamar el kellett hallgatnunk; pedig alig lehet, ki a természetnek e nagyszerű munkáját hétköznapi hangulatban tekinthetné meg. S ma különben is vasárnap volt. A Hotel Victoriában dejeuner-eztünk; ötvennél többen ültünk az asztalnál, oly faluban, melynek harmadrésznyi lakosa sincs, mint Sarkadnak. De bár ott konkurencia nélkül áll a Grand Hotel Dubeugheu (olv. Dübögő), s itt több konkurense van a Victoriának - már Sarkadon ekkora társaságot csak János napján láthattunk együtt. Az asztalfőn ülő dr. Szabó Alajos paprikát kínált levesünkhöz; a jóféle szegedi terményt pár pillanat múlva csaknem egészen elfogyasztottuk, már csak azért is, hogy ámuljon az anglus. Csak Szádeczkynek ártott meg a virtus; iszonyúan megköhög- tette. Éppen hogy le nem maradtunk a vonatról; de nem maradtunk volna éhen Brünnigben, hová 1035 méter magasságra, merészen épített úton jut fel a vonat. Szemeink gyönyörűséggel nézték a kedvességben egyre nyerő vidéket, mellyel any- nyira nem tudtunk betelni, hogy szinte bosszankodtunk, mikor az Alpnachi- és Vierwaldstádti-tavaknál csak partjain s nem hullámain folytathattuk utunkat. Luzernben, hová estefelé érkeztünk, s melynek fekvése egészen elbájolt bennünket, a Hotel du Lacba (II. 135.) szállottunk Szádeczkyvel. Ügyekeztünk, hogy gyorsan tájékozódjunk. A Schweizerhofquai, az udvari vagy Stiftskirche, a Thorwaldsen
