Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
508 Márki Sándor naplói I. 1889 imádkoztunk Gábor ravatalánál. Arcvonásai nyugodtak, semmi küzdelmet sem árultak el. Tegnapelőtt (miután már 4 napon át nagyon gyönge volt, de fenn járt, beszélgetett, lapokat olvasgatott stb.) este már 6-kor ágyba kívánkozott, de szokott módon beszélgetett környezetével; 10 után néhányszor zavartnak látszott, azért nyugalomra intették. El is aludt, hogy sohase ébredjen fel többé... Gábor 1857-ben született; velem együtt tanult Nagyváradon, Pozsonyban és Budapesten. A műegyetemen 1-1 évet töltött Münchenben és Budapesten; a boszniai expedíció fél évet elrabolván tőle, elment kedve a tud. pályától, s gazdatiszt lett gr. Wenckheim Frigyesnél, először Tarhoson, utóbb Békésföldváron. A sérülékeny fiú grófját, egy erősebb megjegyzése után odahagyván, előbb a belényesi vasútnál, utóbb a Berettyó-szabályozásnál nyert alkalmazást. Szép rajzáért, szorgalmáért szerették; oklevele azonban nem lévén, nem mehetett előre. 4 év előtt vette el Wieland Lottit, e kedves, önfeláldozó nőt, ki házasságuk 3. hetétől kezdve úgyszólván betegápolója volt Gábornak; mert az edzett testű fiút, midőn Bokszegen lusta munkásai megszégyenítése végett ő maga is hajigálta a kocsira a vasúti talpfákat, érpattanás érte, s lassankint kifejlődött tüdőbaja ellen hiába keresett menedéket Tusnádon, majd Biharfüreden. Tavaly szerény állásáról is le kellett mondania, úgy honv. hadnagyi rangjáról is; előbb édesapámhoz, majd ipjához költözködött, s térkép-másolgatásokkal szerzett magának egy kis zsebpénzt. Munkaszerető, izgékony és igen jószívű fiú volt; 3 hét előtt írt levelében is többet törődött az én reumámmal, mint a maga bajával. Csinos kis könyvtárát nagyon használta. Özvegyén kívül egy egyéves fiúcskát (György) is hagyott maga után, ki rendkívül kedves, élénk kis teremtés. Vajha ne örökölné atyja baját! Ez idő szerént szépen fejlett, egészséges. A temetés du. 3-4 óra közt ment végbe, igen nagy részvét mellett. A szegény özvegyet én kísértem ki a temetőbe s rokonság, jó barátok 17 kocsin és gyalog. A koporsót, melyet mintegy 20 koszorú borított, zokogva tettük örök nyugalomra Békésen, a vasút mellett levő temetőben. Szegény jó öcsém, kit annyi csalódása után sem hagyott el a jobb jövő hite, nyugodjék csendben, békében, most, midőn a jobb jövő küszöbére lépett, s örök világosság fényeskedjék neki! - Csókkal vettem búcsút tőle, mit már nem tehetett Jani öcsém, ki a temetés megkezdése után érkezett. A testvérek közöl csak mi ketten kísérhettük ki a holttestet, mert a sarkadiak, kocsival lévén, a búcsúztatás után azonnal hazamentek. - A nap többi részét Wielandéknál töltöttük; éjjelre pedig özv. Asztalos Istvánnéhoz, a család jó barátjához szálltunk. febr. 5. Délelőtt meglátogattuk régi barátunkat, Kratochvill Gyula közjegyzőt, Jan- csovics Pali főszolgabírót és Gábor derék orvosát s barátját, Hajnal Istvánt. Ebéd után megváltunk Wielandéktól s Gábornak részvétre méltó családjától. Banner József - vasúton - Földvárig kísért bennünket. Onnan ő haza, Jani Orosházára ment, én pedig kis családom körébe siettem. Juliska (feleségem) tegnap végre kikérte Tauffer Vilmos orvosi tanácsát; csak meg ne kelljen bánnunk, hogy ily soká késett vele. [febr.] 6. Egy heti torokfájás után Mariska ismét iskolába ment. febr. 7. A Történelmi Társulat közgyűlésén mint 3. elnökre én is rászavaztam Thalyra, ki első buzdítóim közé tartozott. Meg is lett. Új választm. tagok még: Kämmerer E[rnő], Barabás Samu és Komáromy András. E két utóbbival vacsoránál brúderez-
