Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1887

459

dec. 28.

Du. Juliskával együtt meglátogattam szegény Lajost. Dalolt, midőn bementünk, s nagy láza volt. Nem is köszöntött, de folyton énekelte, elbeszélő modorban az egymással össze sem függő dolgokat. „Nézd, én vagyok itt, Sándor” - szóltam őt átölelve. „Sándorkának vércseszőrű haja van” - énekelte tovább - s ez volt egyetlen jele, hogy nevem némi homályos emléket költött fel benne. Juliskát éppen nem ösmerte fel. Az orvos szerént sohasem volt még ennyire magánkívül, s e gyors hanyatlás őt is meglepte. Sebei is nemhogy hegednének, de még mind egyre újak támadnak. Ki tudja, belép-e szegény az új évbe?! S ha Juliska otthon keservesen megsiratta őt, bizony, én sem szégyelltem visszatartani könnyeimet. Oly szép jövő így semmivé téve!

dec. 29.

Mariska húgom szeretné, ha fiát, Sándort a jövő évben magamhoz vállalnám, de nem mert szólni nekem, csak Juliskát ügyekezett kapacitálni. Tekintve, hogy mostani lakásomat csak ilyenképpen tarthatnám meg, s hogy az egy idő óta sajnosán nélkülözött külön szobára csupán ily módon tehetnék szert, nem volnék idegen a dologtól. De hát még 3Л év van odáig! - A hófúvások jellemzésére legyen mondva, ma elküldött csomagjaimat a postán nem vették föl.

dec. 30.

Dedinszky Giza Egerből hazafelé térve, hozzánk szállt.

dec. 31.

Ipám ma hetvenéves. Isten éltesse sokáig! A lefolyt esztendőben Isten sok jót tett velünk, s mi hárman háládatlanok volnánk, ha elégedetlenkednénk kegyelmével. Nekünk egyenletes, csöndes boldogságot juttatott osztályrészül. Szegény Lajosnak reménytelen s Gábornak is súlyos betegsége mindenesetre fájdalmasan hatott és hat reánk. De Isten bölcs akaratában és irgalmában megnyugodva megyünk át a jövő évbe, remélve, hogy nemcsak fájdalmaktól leszünk megkímélve, hanem igaz öröm és elégültség is lesz fenntartva számunka. Jó az Isten, jót ád!