Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

444

Márki Sándor naplói I. 1887

júl. 29.

A délelőtti vonattal az öreg Kőváry Petrozsényre utazott, én pedig hazafelé jöttem, búcsút véve a Retyezát aljától. Piskiben majdnem öt órát töltöttem. Jó végzetem összehozott kaláni ösmerősömmel, [------] Géza törvényszéki bíróval, Buda Imrével, Lakos postamesterrel stb. Buda elmagyarázta a piski csatát, s azután megnéztük a Bán bácsi méhesét. Ebéd után aradi líceumi szolgánk, Maksay is fölkeresett. Szóval úgy eltelt az idő, hogy még jegyet is majdnem elfelejtettem váltani. „Itthon”, Soborsinban jó egészségben találtam Juliskát és Mariskát. Lóczy hí Berzavára; de mit csináljak én az erdők közt? - Ott nincs régiség, amire már mégiscsak illenék vadásznom.

júl. 31.

Juventiussal, kivel (házigazdámmal!) másfél napot végre mégiscsak együtt tölt- hetek, megittam a brúdert, feleségeink is barátságban lévén.

aug. 2.

Feleségem elkészült egy asztalfutóval, s azt nekem adta. Örökösen kézimunkával foglalkozik, de mindig ismerőseinek ajándékozza oda; egész múzeum telnék ki már abból, amit összehímezgetett. Ez az ajándék csak bizonyít valamit - 9 év után! Mikor mondtam a kiránduláson némelyiknek, ki 24-25 évre taksált engem, hogy már 9 éves házas vagyok, kissé hitetlenkedtek; hát ilyenkor én is elfelejtem („mi” is), hogy eltelt már rólunk ez az idő. Este a plébánossal, Pál Gézával átsétáltam Halalisra.

aug. 3.

Schnabl sem ért célt; tanárnak a VII. kér. gimnáziumhoz Heinrich Lojzit nevezték ki.

aug. 4.

Soborsinból Aradra jöttünk, hol Hegedűs Laciék vendégei vagyunk. Du. a levéltárban dolgozgattam. Este a Wittmannál számos jó ismerőssel találkoztam. Jan- csóról Berzeviczy azt jegyezte meg Kuncznak, hogy „ki van szemelve fővárosi tanárnak”. Bárcsak hozzánk jöhetett volna! - Szunter csakugyan nagybányai gimn. igazgató, Walhter brassai r. és Fényes aradi h. tanár lett.

aug. 5.

De., du. a levéltárban. Ebéden famíliástul egy jókedvű társasággal Jancsóéknál, vacsorán a Wittmannál.

aug. 6.

Jancsóval és Dömötörrel kirándultam Radnára, hol egész nap a barátok historia domusát bújtam, míg társaim a solymosi és lippai várromokat vizsgálgatták. Erre én a jövő évben kerítek sort.

aug. 7.

Jancsóval s a tegnapelőtt megismert Búja Sándorral Pécskára mentünk. Velünk tartott két jómódú tanyai gazda, Lelik János és Hegyes János; amannak szép méhesét, emennek apró régiségeit is megnézegettük. Bejártuk a leletekben gazdag pécskai nagy- és kissáncot, a gedusi templomhelyet és a Hitlán-dombot. Mikor erős gyaloglás után a gedusi pusztatemplomhoz értünk, Jancsó egyszerre (a legélénkebb beszéd után) karomba kapaszkodik: „Sándor, szédülök” - s abban a pillanatban, ha meg nem kapom, földre zuhan. Pár pillanatig, miközben Búja is odasietett, míg Lelik uram vízért szaladt, eszméletlenül feküdt, azután egyszerre talpra ugrott, s hallani sem akart pihenésről. A kísérő bérkocsit csak ritkán véve igénybe, r. Vá 5-kor kezdett