Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
434 Márki Sándor naplói I. 1887 sára az új tantervhez alkalmazott tankönyvet ír a gimnáziumok I. és II. osztálya számára. (Éppen ebben zavartam.) Kár, hogy emiatt halasztást szenved egyetemes földrajza, melyet - az eddigi tempóban - ki tudja, bevégezhet-e? - Adja Isten! ápr. 6. De. elmulasztottam az Orsz[ágos] Levéltár fölkeresését, hol a húsvéti szünidőkben dolgozom, hogy alázatos tisztelgésre menjek, mint tanintézetünk egyik Brodfressere, a fővárosi áll. tanárok küldöttségével, 200 frt-os helyi pótlékunk a rendes fizetésbe tudatván be. A siklón találkoztam Salamon Ferenccel, s vele és Szemákkal együtt menve, a budai régi városháza előtt Ováry Lipóttal, kinek csak most mutattam be magamat. „Itt van az egész Történelmi Társulat” - mondja egy kis idő múlva Gyulai Pál, kinek szintén erre volt az útja - s hítta Salamont, menjen vele Paulerhez az Orszjagos] Levéltárba. „Nem megyek, mert rám uszítják a kutyákat!” Gyulai megjegyezte, hogy a Pauler-Salamon közti polémiának csak azért adott helyet a Szemlé ben, mert Salamon régi munkatárs. „Itt van újnak Márki” - mondja Salamon. „Felszólítottam már régen, de nem ír; talán haragszik, mert azt írtam neki, hogy írjon, de ne modernizáljon Dósákat. Általán, sok bajom van evvel a Dósával; pl. már a Jókai űósájánál is.” Azután azt vitatgatta, hogy a historikusok nem kritizálván egymást, nem szakembernek kell beleszólnia dolgaikba; így bírálta ő Thaly első nagyobb munkáját, Bottyánt,9 Salamon pedig elbeszélte, hogy Thaly most megjelent Bercsényijéből'0 a Pesti Napló mutatványt akarván adni, megbízta egy munkatársát a kiszemeléssel; s az nem tudott egy egész tárcára való összefüggő részt kijelölni, annyi az oklevelek által való megszakítás Thalynál, kiben nincs ítélet stb. Elváláskor Gyulai újra felszólított, írnék valamit a Szemlé be. Odafönn - Hoffer lévén szónokunk - Trefort a modern filológusokat intette nagyobb eredmények keresésére, s óvott az antiszemitizmustól. Lejövet dr. Paal Jenő mutatott be Grünwald Bélának, ki azután fölkísért - közben az aradi megyei tisztviselők múlt századbeli fizetéséről kérve adatokat - Berzeviczy államtitkár szobájáig. Ott Reichenhaller Kálmán - kivel sok év után újra találkozva, jóízűen beszélgettem mindenféléről, s ki szintén a „dísz”-küldöttségben volt - azon aggódott, hogy Berzeviczy fel találja cserélni magát velem; állítólag annyira hasonlítunk egymáshoz. Itt találkoztam Jablonszky Flórissal is, ki jelenleg a miskolci gimnáziumhoz van beosztva. Berzeviczytől kijövet még Klamariknál tisztelkedtünk. Egy rész még Hanzélyhoz is el akart menni. „Menjünk egyúttal már a portáshoz is” - indítványozta Corzan igazgató, alázatos lévén a professzor nagyon, ha csak messziről is mutogatják neki a bankót. Du. Mangolddal Pirchala Imre látogatott meg; ő meg a pozsonyi ösmerősökről referált kedélyesen. Őt elkísérve, találkoztam Sasvári Árminnal, kit sok év óta nem láttam; most, hogy a Revue de l’Orient-tői meg kellett válnia, a Pesti Hírlapnál van; reméli, hogy az új szerkesztőség (Szemere Attila és Pulszky Károly) mihamar lejárja magát, s akkor vagy visszahíjják őt, vagy új lapot alapíthat. Este 5—!/г 8-ig Csiky Gergelynél tanakodtunk az Aradi Kör alapszabályairól, jelen lévén Chorin Ferenc, Heppes tábl. bíró, dr. Mihajlovits, Lőcs R. és Tagányi Sándor. Tetszett az az indítványom, hogy - mint Arad megyei nagybirtokost - József főhg.-[e]t kérjük fel protektorul, mert már azt hitték, hogy Fáikkal kell beérniök. Igen kedves, szép kisfia van Csikynek; panaszkodott a fiúcska, hogy őt egy - kereskedő mádinak nézte. 9 Thaly Kálmán: Bottyán János : történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival. Pest, 1865. 509 p. 10 Thaly Kálmán: A Székesi gróf Bercsényi család. 1—3. köt. Bp., 1885-1892. A sorozat 2. kötete jelent meg 1887-ben.
