Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

414

Márki Sándor naplói I. 1886

okt. 12.

Juliska írt; hála Istennek, semmi bajuk; de nénje, Lujza, urával, Spitkóval, okt. 6-[án] látogatásukra ment, s együtt mulattak pár napig Mezőhegyesen. Lujzáék szerdán, holnap mennek haza; ez talán utolsó látogatásuk Aradon.

okt. 13.

Csak ma, s most is csupán az utcán találkoztam az öreg Szilágyival. Este Deseőékkel a Pannóniában.

okt. 14.

A minisztériumban azzal biztattak, hogy okt. l-[jén] utalványozták előlegemet 3 hóról, s hogy ma küldték el az értesítést a IX. kér. adópénztárhoz. - Mártha beteges; fia a Ludovikában mindjárt bemente után megkapta a kolerát, de kigyógyult. - Du. Mangold látogatott meg; okny. történetének hibáit fogyasztgattuk. Este a Földrajzi] Társaságban Török Aurél, Lóczy, Thirring és Homolka társaságában. „Úgy nézze meg ezt az urat - szólt egyik társának, kinek nevét elfelejtettem, bemutatva az öreg (?) Homolka hogy ez vette észre először a magyar kartográfiát.” (Ami elég nagy mondás.) Itt találkoztam újra Försterrel is, kivel 12 [sic!] évig együtt hallgattuk Salamont, Hunfalvyt; most a Főv[árosi] Statisztikái] Hivatalnál van. Feketekávénál meg Traiber Vincével, itt a piaristáknál egykor tanulótársammal hozott össze a sors; vidékről ő is most került fel az ügyészséghez.

okt. 15.

Lesz kályha a sarokszobában is; íme, a hosszas diplomatizálás eredménye. De. Ferenczyvel, a Közoktatási] Tanács jegyzőjével örvendeztünk egymásnak.

okt. 16.

Tegnapelőtt óta Juliska naponkint ír, hogy megnyugtasson, mert a kolera már Aradon is felütötte a fejét, éppen a lakásunk közelében levő megyei kórházban. Isten oltalmazza őket minden bajtól! Édesapám írja, hogy neki semmi baja, Róza is gyógyul, de Nelli (Imre felesége) elesett, és lábát kificamította.

okt. 17.

Ebédnél Mangoldékkal traccsoltam. Délután Lajost meglátogatva azon meglepő hírről értesültem, hogy holnap, ha Szekér Gyula feljön, talán már haza is megy; dr. Martin szerént a beteg állapota elérte a javulásnak általuk nyújtható legnagyobb fokát. A visszaesés nem lehetetlen, de a teljes gyógyulás sincs kizárva. Lajos jókedvű volt, és sokat beszélt terveiről, egész értelmesen. Hála Istennek, hogy ennyire is van. Úgy váltunk el, hogy ezentúl már ő látogat meg engem; dr. Martintól is elbúcsúztam. Valóban türelmetlenül várom a legközelebbi napokat, főképp pedig otthoni magaviseletéről a híreket. Higgyük a legjobbat. (Éppen befejeztem e sorokat, midőn ajtómon Imre bátyám kopogtatott. Csakugyan feljött Sz[ekér] Gyulával ez este. Velők mentem, s a teendőkről beszélve, a Nemz[eti] Szállodában szálltunk.)

okt. 18.

Miután a magunk megnyugtatása végett Laufenauer is felülvizsgálta Lajost, elbocsátották de. 9 után, tehát éppen 2 hónap múlva, az intézetből. Lajos megígérte, hogy engedelmes lesz, és követi a kiszabott életrendet; s hogy tartózkodik erősebb szellemi munkától. A délutánt egymás körében, a Nemzfeti] Szállodában beszélgetve töltöttük; este a Nemz[eti] Színházban. (Sardou: Az új cég) Vacsora után Lajos és Gyula hazakísért, s Lajos, ki ég az örömtől, hogy hazamehet, szívélyesen búcsúzott el tőlem.