Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

408

Márki Sándor naplói I. 1886

szept. 4.

Dr. Kabdeboval mint tanú szerepeltem Hegedűs Lacinak Weinosta (Weber) Marival való házasságán. Lakásukon Jánosy, minorita rendfőnök eskette őket. Olyanképp éltek idáig együtt, mint ahogy Réclus adta férjhez leányait; de mert az asszony „hű volt és szeretett”, s ezerszerte jobb az aradi társaságban elfogadott sok asszonynál, nem elleneztem, hogy feleségem barátkozzék vele. Délután megvolt a keresztelő is; Pistának híjják a fiút, ki - habár post tot discrimina rerum - nem maradt tehát névtelen. Már délelőtt ittunk egyet az esemény örömére; este pedig ugyancsak náluk, a folyóhajózás ügyében a minisztériumtól ide leküldött Hadsi Emillel, beborozott állapotában valóságos Hadsi Lójával, kerültem össze, ki azon címen, hogy Lajossal pár év előtt nagyon jó cimboraságban élt, velem is azonnal „per tu” lett. - Ipám, egészségesen, a reggeli vonattal érkezett haza nyári útjából. Most már együtt vagyunk mindannyian.

szept. 6.

Az igazgató, Klamarik megkeresésére, bizalmasan megkérdezett, elfogadnám-e a budapesti VII. kér. (Köpesdy-féle) gimnáziumhoz való kineveztetésemet. Igennel feleltem, bár igen kellemetlen volna most mennem. Feleségem azzal fogadta a hírt, hogy megsiratta szülőházát, honnan válnunk kellene.

szept. 7.

Ursits Vilmos építővel és ifj. Kristyóry János pékkel kimentem Glogovácra, megnézni a most bontott templomot, melynek alapkövei a 750 évvel azelőtt emelt prépostsági bazilikából való [к]. Meglátogattam ez ügyben a plébánost és Gyürky kincstári ispánt is. E délutánt egészen jól töltöttem.

szept. 8.

Meglátogatott az öreg Haan [Békés] Csabáról, s igazán örültünk a viszontlátásnak. De kissé későn kapott meg; egy jó órát - mivel nem talált otthon - a kaszinóban s a pályaháznál beszéltünk el.

szept. 9.

Tegnap Roseth, ma Spitkó értesítései alapján tárgyalták kollégáim fölmenetelem hírét, bár Kuncz titkot akart volna csinálni belőle. E kettős testülettől (bár „újak” is vannak benne) bizonyosan nehezen válnám el; hasonló kollegialitásra nem tudom, hol találnék.

szept. 11.

Elnökletem alatt utolsó gyűlését tartotta a Kölcsey Egyesület, mert - mint Kuncz, midőn feleségemmel s Mariskával vacsora után kisétálva, találkozásunkkor jelentette - megérkezett szept. 7-[én] keltezett kineveztetésem a budapesti VII. kér. áll. gimnáziumhoz. El is hozta a Trefort aláírásával ellátott decretumot, és csakhamar összejött néhány kollégám a Wittmannhoz - búcsúztatni. Mikor azután késő éjjel hazamentünk, Mariska az ágyban keservesen kezdett zokogni, s mint nagy sokára kitűnt, azért, mert „itt kell hagyni Aradot”! A nagy hirtelenség az én örömömet sem fokozta.

szept. 12.

A helybeli lapok s egyesek nagyban búcsúztatnak.14 Magam is írtam valami 12 levelet.

szept. 13.

Ma tartottam utolsó 3 órámat az aradi reáliskolában, hol 10 éve működöm. Az V. osztályban adtam tudtokra távozásomat, minek híre menvén, nemcsak osztá14 A hivatalos lap vasárnapi száma [...] Alföld, 26. évf. 1886. szept. 14. 209. sz. [2.] p.