Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
406 Márki SándornaplóiI. 1886 „fürdőbe”. Örömmel vállalkozott szegény, s mivel Schwartzer kikötötte, hogy testvérei ne kísérjék őt, a doktorral és a kertésszel maga indult el. Életemnek egyik legszívfacsaróbb pillanata volt, midőn az általunk így elámított Lajos jó kedvvel szállt kocsiba, hogy (éppen neve napján) lépjen elevenen a sírba.... Minden vonakodás és gyanú nélkül ment be Schwartzerhez, hol dr. Martin Sándor intézeti orvos azonnal felvilágosította, hol van; s ő, mert ez meg azt hazudta neki, hogy a főkapitányság azért rendelte el megfigyelését, mert a múltkor a Margitszigeten feltűnően viselte magát (a gőzhajóra a kijövőknek fenntartott oldalon ment be, s megszidta az őt figyelmeztető rendőrt), s hogy a család csak alig eszközölhette ki, hogy ne a Rókusba, hanem ezen kényelmes helyre hozzák őt - hitelt adott a beszédnek, s mikor 10 perc múlva mi hárman szintén fölmentünk, az igazgató szobájából láthattuk, mily nyugodtan sétál ott lenn, a kertben. Nekem ugyan eleinte úgy tetszett, mintha félhangosan engem szólítgatna gyerekkori „Pater!” nevemen; de azután meggyőződtem, hogy tévedtem. Ellátásának körülményeit megbeszélve, távoztunk a véghetetlenül szomorú helyről, hol még csak búcsút sem vehettünk szerencsétlen testvérünktől. Legyen vele az Isten kegyelme! A sürgönyök elküldése után csupán Szilágyi Sándort látogattam meg egy percre, délután pedig Mártháékat; de korántsem voltam oly kedélyhangulatban, hogy megtekintsem, miért színleg feljöttem, a történelmi kiállítást. A délutánt szállónkban beszélgettük el Imrével; Szekér Gyula másodszor is bement az intézetbe, s hírül hozta, hogy Lajos most is egészen nyugodt, rólunk szót sem tett, s orvosa iránt igen udvarias. Bár megsegítné az Isten! - Az éjjeli vonattal indultunk haza. A pályaházban Murai Károllyal, Porzsolt Kálmánnal és Metianu püspökkel találkoztam. Sarkad, aug. 19. Reggel Gyulára érkezve, először is Lajos feleségének, Jolánnak, azután pedig [Gyula] váriban a két Juliskának beszéltük el a történteket. Imre előrement Sarkadra, s édesapámat értesítette. Délután feleségemmel és Gyulával én is átmentem Sarkadra, hol édesapámat szomorúan, de a változhatatlanban megnyugodva találtuk. Sok gondja van öregségére. Lajos szellemi és anyagi baja, Berti feleségének, Rózának veszélyes betegsége (aug. 15-[én] asszonyi bajban oly rosszul lett, hogy már halálától tartottak) s Gábor sínylődése (a katonai gyakorlatok alól most amiatt mentették föl, hogy tüdejének mindkét szárnya meg van támadva). Amellett a családban sem uralkodik a régi jó egyetértés. Higgyük azonban a legjobbakat! aug. 20. Szt. István napja nagyon elkényszeredetten folyt le. Húszán voltunk (köztük 11 unoka). [Gyulajvári, aug. 21. Juliskával s Pista fiával, Bélával kocsin jöttünk át [Gyulaváriba; előbb azonban benéztünk Gyulán Jolánhoz, ki már levelet kapott Lajostól, mint édesapám is. Elég nyugodtan, panasz nélkül ír szegény, de csak röviden, ruhákat és pénzt kérve. Mariskának otthon már a múltkor láza volt (gyomorrontás miatt) - ez azonban azóta nem jelentkezett. Arad, aug. 22. Megköszönve Juliska néném szíves, de szomorú vendéglátását, feleségemmel és kislányommal hazajöttem Aradra, ahol legjobb nekünk. Csabán Gábor öcsémmel s feleségével és Hlatky Endrével találkoztam. aug. 23. A Müncheni Orsz. Levéltár már elküldte a Dósa-fölkelésre vonatkozó 6 oklevél
