Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
400 Márki Sándor naplói I. 1886 Salzburg, júl. 20. Reggel hattól este hatig folyvást vasúton. A fáradalmat azonban érezni sem lehet ily kedves vidéken. Linzben nem szálltunk ki, hogy hamarább láthassuk Salzburgot. Itt a Traube 4. emeletén szálltam meg (ha nem Linzben, a Linzi utcában). Ma, kivált a fürdés után, egészen jól éreztem magamat. júl. 21. Gyönyörű nap kedvezett a városban tett utunknak. Kiválóan szép volt a Hohen Salzburgról nyíló kilátás, maguk a fejed, szobák stb., s lenn a különböző templomok, harangjáték stb. Mivel Hellbrunnba társaim nem kívánkoztak ki, nagyobb kirándulásra pedig nem maradt időnk, indítványoztam, hogy V* 6-kor Münchenbe induljunk. Dictum, factum. Az úton folyton élénken társalogtunk, Rossenheimon túl azonban volt mit hallgatnunk is, amennyiben több mint 2 óra hosszat egy szörnyen szapora nyelvű bajor asszony mulattatott bennünket elméjének koraszülöttjeivel. Este 11-kor az Oberpollingernél (am Karlsthor, Neuhauser Strasse III. em. 122. sz.) szálltam meg, a sötétben semmit sem látva a bajor fővárosból. München, júl. 22. De. az Orsz. Levéltárba (Reichsarchiv) siettünk, hol Haeutle tanácsos és Rieder titkár igen szívesen fogadtak ugyan, de azt mondták, hogy a miniszt. engedély kieszközlése pár napba kerül. Elmentünk azonban az igazgató, dr. Loeher magánlakására (Schwalinger Landstrasse, Nro 9.), s Loeher (ki jelenleg - szombat este - lábrándulása miatt nem megy hivatalba) nemcsak hogy nem falt föl bennünket magyar létünkre, hanem ki is jelentette, hogy holnap azonnal munkához láthatunk. Megjegyezte, hogy bár könyve miatt heves megtámadtatásokban részesült nálunk, vigasztalására szolgált, hogy az őt személyesen ösmerő magyar tudósok mindig lekötelező szívességgel voltak iránta. Ma csak azért nem kezdtünk dolgozni, mert már előrehaladt az idő. De ünnepélyesen megkezdtük délben a sörivást, s én annál jobb kedvvel, mert feleségem kedves levelet írt hazulról: esténkint hogy mond el Mariska minden imádságot, hogy semmi bajom se legyen... München, júl. 23. A levéltárban megkezdtem a munkát s me. 50 okiratot jelöltem ki lemásolásra vagy kivonatra. Du. tisztelkedtünk Trefortnál, ki a 4 Jahreszeitenhez szállt, s igen szívesen fogadott bennünket. Tegnap este jött Salzburgból, s holnap megy Párizsba. Kutatásainkról élénken kérdezősködött, s a legjobb eredményt kívánta. Azután ismét kószáltunk szanaszét, az esős idő miatt pedig korán feküdtünk. Megismerkedtem Wittmann levéltári hivatalnokkal s egy Papp Endre nevű itteni festőnövendékkel a magyarok gyűlőhelyén, a Probst kávéházban. München, júl. 24. Házasságunk ma 95 hónapos és 972 km távolságban kell jubilálnunk! - 5 órát dolgoztam a levéltárban. Majd az új képtárt néztem meg s benne Piloty két nagy képét; el is akartam menni a művész temetésére, de nem akadtam rá, honnan indul ki a menet - s betévedtem a Hofbierbrauhausba. júl. 25. Itt Münchenben tett templomlátogatások után 9 óra előtt Augsburgba vonultunk ki, s 11-kor odaérve, ismét sorra jártuk a főbb templomokat, tanácsházat, az augsburgi hittétel kihirdetésének helyét stb., s délután kimentünk a sváb kerület történelmi és iparkiállításába, melyről még ez este tárcát írtam a P[esti] Naplóba.11 De 11 Az augsburgi műtörténeti kiállítás. Pesti Napló, 1886. júl. 29. (Reg. kiad). 1. p.
