Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1874 39 márc. 18. Barátságot kötöttem Szántó Károllyal. Eredeti székely góbé, valóságos fiók- Brassai, annak hányavetisége nélkül. A divatos nyelvekből sokat ért, de azt mondja, hogy legjobban szeret a görög írókkal foglalkozni. Igazi klasszikus műveltsége van, s amellett a tudomány minden szakát szeretettel tanulmányozza. Más fiatalember annyi készültséggel az egeket akarná verdesni fejével, ő azonban szerényen, de erősen kitűzött és követett irányban csendben halad elő. 12 év óta saját keresményéből él, pedig 20-21 éves lehet mindössze. Minden fel-feltünedező szegletessége dacára is rokonszenves alak, ha ismerni tanultuk, bár eleimén kedvünk lett volna nevetgélni rovására. márc. 19. Félig-meddig elfeledett barátomtól kaptam ma levelet. Horváth Józsi írt Galgócról. О is a megtestesült igénytelenség, mint Szántó, csakhogy az anyagi gondok jobban nyűgözik, s olykor-olykor nélkülözésekkel is kell küzdenie. E szomorú körülmények gátolták meg őt, hogy az egyetemre jöhessen; néhány nyomorult forint miatt talán egy, nem éppen dicstelenül megfutandott pályát, jövőt veszített. Pedig erre némi dicsvággyal készült; oly sok szépet tervezgettünk együtt Pozsonyban! „Szép reményünk hajnalcsillagánál / A jövendő tündérkert gyanánt áll / Csak midőn a tömkelegbe lépünk, / Vesszük észre gyászos tévedésünk!...”20 Az Athenaeum furcsán bírálta meg a Nők em[ancipatió]ját.2i A rímek kitűnők, a tartalom alti módiban van előadva, s működésem elismerésre méltó mint - irodalomstatisztikusé. Veszett fejszének a nyele. Annyi áll, hogy nemsokára elszavalom a „Parce pater.. ,”-t! - (Nem éppen elkeseredésből, mert arra nincs okom, hanem mert jónak látom „másnak hagyni az áldozatot”. Tér van elég!) márc. 23. Jelen voltam az országházban az új kormány keresztelőjén. Minden szem Ghyczy fenséges alakjára volt irányozva, s a kíváncsiság mellett bizonyos tisztelő csodálattal lestük az ősz hazafi mozdulatait, mennyiben árulják el azok nagy lelkének benső izgalmait. A „leckét” Bittó mondta fel, de nagyon akadozott benne. Irányi és Simonyi dörgedelmeztek: amannak felszólalása különben alapjában véve helyes. Tisza nyugodtan válaszolt Simonyi epéskedéseire. márc. 30. Oly ritkán nyúlok naplóíráshoz, hogy el is felejtem, mit kellene följegyeznem. - Tegnap Fjarkas] Ottilia ajándékozott meg arcképével; Margit szerepében van levéve, melyet a debreceni színházban márc. 7-[én] tetszés közt adott. Ez volt második színi kísérlete. Ma reggel Pulszky Ferencnél voltam Hegedűs K[árol]lyal és Fenyvessy F[erenc]cel; megígérte, hogy felolvasást fog tartani a T[udomány]- és Műegyetemi Olvasókörben. Egyébiránt néhány nap óta kissé csehül vagyok, mi annál kellemetlenebb, mert összehalmozódott dolgaimat alig tudom miatta végezni. márc. 31. Megismerkedtem Mikszáth Kálmánnal. Gerandoéknál az 1790-1867. év történetének vázlatos előadását befejeztem, de fölszólítottak a Rákóczi-kor tárgyalására is. Az a két eszményi szépségű gyermek tehát még talán föl-fölkeres ártatlan tekintetével. 20 Az idézet Petőfi Sándor: Távolból c. verséből. 21 Márki Sándor űrtől [...]. Athenaeum, 2. évf. 5. köt. 1874. márc. 19. 12. sz. 756. h.